Magyar Katolikus Lexikon > F > főgondnok


főgondnok: 1. a magyarországi és magyar rendszerű református egyházkerületek legfőbb világi tisztségviselője, aki a püspökkel együtt elnököl és végzi az egyházkerület igazgatását. Először az 1734: tartott bodrogkeresztúri konvent állított az →egyházkerületek élére a pp-ök mellé ~okat. - Az ún. egyetemes ~ a mo-i ref. egyh. legfőbb világi tisztségviselője lett volna, ha sikerül ezt az intézményt meggyökereztetni. Az 1712: megnyílt ogy-en a ref. küldöttek (→evangélikus rendek) belátták, hogy az ev. egyh. egyetemes →felügyelőjéhez hasonlóan a ref. egyháznak is szüksége volna egy olyan vez. személyre, akinek mind az udvar, mind hitfelei előtt kellő tekintélye van, s az egyh-at érintő ügyeket irányíthatná. Ráday Pált választották meg, aki 1733-ig, haláláig viselte e hivatalt. Utódát, gr. Bethlen Józsefet az egyhkerületek nem ismerték el, csak a Partiumban lett ~. 1773: még Beleznay Miklós testőrgenerális, dunamelléki ~ot tették egyetemes ~ká, de ő is csak 1778-ig viselte hivatalát. Az 1791-es budai zsin. rendszeresítette az egyetemes ~i tisztet, azonban ennek kánonjai sohasem nyertek szentesítést, s így határozatai sem valósulhattak meg. - Több →egyházközségben is ~nak nevezték a lelkipásztor világi elnöktársát. Egyes tanintézeteknek is volt ~a. Az 1967. évi ref. egyházi törv. a ~i címet eltörölte. - 2. az unitárius közösségek élén álló világi személy. **

Zoványi 1977:166, 204.