Magyar Katolikus Lexikon > F > fösvénység


fösvénység, zsugoriság (gör. filargüria, lat. avaritia): a megszerzett véges javakhoz való rendetlen ragaszkodás →víciuma, a hét főbűn egyike. - E ragaszkodás megmutatkozhat a megszerzés rendetlen vágyában (→kapzsiság) és a megszerzett dolgok rendetlen birtoklásában. A birtoklás rendetlenségét jelzi, hogy a fösvény a számára szükséges mértékben sem válik meg javaitól, nem költi pénzét, esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog. - 1. A Szentírásban rendszerint a tulajdon iránti rendetlen bírvágyként szerepel, nincs különbség a kapzsiság és a ~ között (vö. Mt 6,19-24; Mk 7,22; Lk 11,39; 12,15; Róm 1,29; Ef 4,19; 5,5; Kol 3,5; 1Tim 6,9; 2Pt 2,14). Az ÓSz szerint a fösvény ostoba, mert mindent megvon magától, gonosz, mert nem osztja meg javait a rászorulókkal (Préd 5,9; Sir 14,3-10). Az ÚSz inkább pénzsóvárságra utal (Lk 16,14; 2Kor 9,6). Mivel az ember vágyait a földiekre irányítja és a reményét a földi gazdagságba veti, a ~ „minden bajnak a gyökere” (1Tim 6,6-10.17-19). Az utolsó napokban a bűn eluralkodásának jelensége lesz a ~ elhatalmasodása (vö. 2Tim 3,2-4). - 2. Megnyilvánulása a) világiaknál: a gazdagság utáni vágy mértéktelen uralma, a vagyon különféle ravaszságokkal való növelése; mások bérének igazságtalan visszatartása v. alacsonyra szabása, adósság semmibe vevése; talált tárgy megtartása; érzéketlenség mások nyomorúsága láttán, önmagunktól a szükséges dolgok megvonása a vagyon gyarapítása céljából. Az öregséggel nagyon gyakran együtt jár a ~. - b) szerzeteseknél a használatra kapott szükséges dolgok sajátnak tekintése (ajándékozása, elcserélése, engedély nélküli használata, ragaszkodás hozzájuk); engedély nélküli birtoklás, elfogadás, rejtegetés; rendkívüli és fölösleges kívánása ruházatban, kv-ben, bútorban stb.; a világban hagyott javak után sóvárgás; a szegénység tehernek tekintése, zúgolódás a nélkülözés miatt. - A lelki ~ megnyilvánulásai: keveselljük az Istentől kapott tehetségünket, elégedetlenek vagyunk miatta; nyugtalankodunk és panaszkodunk a kívánt lelki vigasz és békesség elmaradása v. késlekedése miatt; túlságosan nagy gondot fordítunk és sok időt pazarolunk lelki kv-ek keresésére és tanulmányozására a jócselekedetek rovására; túlságosan ragaszkodunk a lelki életet tápláló külső jelekhez (szentképek, kegytárgyak, a lit. számunkra megszokott formái stb.). - Mint a →főbűnöket általában, a ~et is más víciumok kísérik: →igazságtalanság, →irigység, →hazugság, és szétszórtsághoz, a lelki dolgokban való eltompuláshoz vezet. A mértéktelenül fölhalmozott javak ui. áttekinthetetlenné válnak, a lélek elveszti a tárgyi dolgok fölötti uralkodás képességét. A ~ alapja az értékrend fölcserélése, a véges dolgoknak Isten és a lélek dolgainál többre értékelése. - A ~ orvosságai: Istenre hagyatkozás, kicsinyekre, szegényekre figyelés, az →irgalmasság gyakorolása; összeszedettségre törekedés, minden felesleges kerülése anyagiakban és lelkiekben egyaránt. **

Dezső 1929. - KL II:493. - BL:461.

fösvénység