föltámadási körmenet, feltámadás, támadás, kikerülés: →Jézus Krisztus föltámadásának nem szorosan vett liturgikus ünneplése Közép-Európában a 17. századtól. - A kat. megújulás részeként fölelevenítették a kk-ból az Oltáriszentség fölemelését a szt sírból (→föltámadási szertartás), és a →Jézus keresése helyett szentséges körmenetet kapcsoltak hozzá. - Mo-on már 1625: az esztergomi rituáléban megtalálható, szokása ma is él. A ~ kivonul a tp-ból, s a ~ alatt 4x szentségi áldást ad a celebráns. A föltámadt Krisztus szobrát, az „Alleluja-szobrot” egy „érdemesebb” ffi viszi: Miskén az, aki a passióban Jézust énekelte; Bácsalmáson, Borotán, Dávodon, Kecelen, Mezőkövesden a bíró, Szilben a harangozó, Hosszúhetényben a kisbíró, Szarvaskőn a templombíró, Nagybörzsönyben a legénybíró. A legtöbb helyen a →húsvéti gyertyát is viszik a ~ben. A →baldachint és a lámpákat vinni külön tisztség, régebben az Ipoly mentén házasulandó legények, napjainkban ált. az egyhközs. képviselőtestület tagjai viszik. A ~ végén az Alleluja-szobrot az oltárra v. külön tartóra helyezik, s ott marad Áldozócsütörtökig. - A ~en való részvételnek megvoltak az öltözködésben is megnyilvánuló szokásai. Jászladányban és Tápén pl. még a legidősebb asszonyok is →fehér ruhában, Bélapátfalván fehér kendőben vettek részt. Városmiskén a 20. sz. elején a leányok derekukra fehér szalagot kötöttek, hajukat kieresztették, Kalocsán viszont bekötött fejjel illett megjelenniük. - Napjainkban városon is szokás az ablakba égő gyertyát tenni a ~ útvonalán, s minden résztvevő lehetőleg égő gyertyát visz a kezében. - Mivel a ~ tömegeket mozgat, 1948 u. hatósági engedélyhez kötötték, s ahogy lehetett, akadályozták. 1951: mivel nagyszombat ápr. 4-re esett, a ppi kar elrendelte, hogy a szert-okat reggel 8-ig, a ~et délután 3-ig v. legkésőbb a felszabadulási ünnepély előtt 1 órával be kell fejezni. 1955: a ~et du. 4-7 óra között kellett megtartani, s időpontját 5 nappal korábban be kellett jelenteni. 1989 u. az útvonalat rendőri biztosítás miatt kell bejelenteni. **

Esztergomi körlevél 1951/704; 1955/634. - Radó 1961:1238. - Bálint 1989:276.