🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > föltámadás
következő 🡲

föltámadás (gör. anasztaszisz, lat. resurrectio): 1. A szó hétköznapi értelmében a személy tevékenysége: 'fölkelni a földről', 'álomból fölébredni', 'nyilvánosság elé lépni'. - 2. Élettanilag a →föltámasztás eredménye, visszatérés a →halálból: a holt test újjáéledése az élet folytatására. Nem szabad összetéveszteni a →klinikai halál állapotából való visszatéréssel, ami a természet rendjében történik, a ~ viszont isteni erőt tételez föl. - 3. Teológiailag a ~ eszkatologikus esemény: Isten termfölötti beavatkozása által az emberi →lélek újjáteremtett testet ölt, és megkezdi az örök életet a mennyországban (→üdvösség) v. a pokolban (→kárhozat). Ilyen értelemben a ~ először Jézus Krisztusban valósult meg (→Jézus Krisztus föltámadása), másodikként a Boldogságos Szűz Mária lett a ~ részese (→Mária mennybevétele). Az →utolsó ítélet napján minden ember föltámad (→halottak föltámadása). - A ~ szimbolikus madara a →főnix. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.