Magyar Katolikus Lexikon > F > férfi


férfi: 1. A Szentírás több héb. kifejezés (ís, zakar, baal, geber) jelöli, s jellemző az ember (ádám, enós) szónak a ~val való azonosítása is (Ter 2,20; 5,1). A Szentírás tanítása egyértelműen szembeszegül a ~ (szemiták körében szokásos) túlértékelésével (1,27; 2,23; Gal 3,28). A 1Kor 11,3-10 az engedelmesség hierarchiáját mutatja Isten-~-asszony között. A ~ dolga a nyilvános élet (Péld 31,23), a hadviselés (Kiv 17,9), a kultusz (23,17; 1Kor 14,34). - 2. Hivatása. Az általánosan elterjedt fölfogás szerint a ~ lényege az agresszív racionalitásban mutatkozik meg, amint ezt a modern kultúra is mind jobban sugallja. Kétségtelen, működnek a ~ban olyan erők, mint a racionálisan megalapozott rendre törekvés, a tört. lét új lehetőségének, a valóság rejtett részleteinek felfedezése. De mindezekben nem merül ki ~ mivolta és hivatása. A ~ lehetőségeinek mélysége a Jézus Krisztusban, a Főpapban, és az Ő Egyháza (jegyese) iránti szeretetében mutatkozik meg, valamint az Abba, Atya iránti fiúi magatartásban. - A ~ sajátos hivatása a kat. egyh-ban Jézus Krisztus követése a →cölibátusban, azaz a →papság, ill. a →szerzetesi élet. Mint férj és apa hivatása arra szól, hogy önmaga ajándékozását a családi közösségen belül, a házastársi és szülői kapcsolatban élje meg. Ezzel láthatóvá teszi és újraéli a földön Isten atyaságát. **

Amit Isten egybekötött 1986:119. - BL:436. - Schütz 1993:97.

férfi