Magyar Katolikus Lexikon > F > Fogaras vármegye


Fogaras vármegye: egykori közigazgatási terület →Erdélyben. - Az 1876:33. tc-kel szervezték meg →Fogaras vidékből és →Felső-Fehér vármegyének az Olt jobb partján fekvő Galac, Oláhújfalu, Oláhtyukos, Rukkor, Földvár és Kolun községeiből. - Határai: É-on az Olt és Nagyküküllő vm., K-en Brassó vm., D-en a Fogarasi-havasok (mint országhatár Havasalföld felé), Ny-on Szeben vm. Ter-e: 2433 km² (Mo. ter-ileg 53. vm-je). Lakossága 1880: 84.571, 1890: 88.212, 1900: 92.145, 1910: 95.174 fő (Mo. népességileg 57. vm-je), 6466 m. (6,7%), 3236 ném. (3,4%), 84.436 oláh (88,7%); 3024 r.k. (3,17%), 23.651 g.k. (25,7%), 2441 ev. (2,56%), 2768 ref. (3,96%), 482 unit. (0,5%), 61.881 g.kel. (64,9%), 905 izr. (0,95%). - Székhelye Fogaras rendezett tanácsú város. 14 nagyközség, 74 kisközség, 41 puszta és telep. - 3 r.k. egyhközs-e az →erdélyi püspökséghez, 47 g.k. a →fogaras-gyulafehérvári érsekséghez, 70 g.kel. az erdélyi metropoliához, 3 ev. és ref. az erdélyi, 1 unit. filia a kolozsvári egyhker-hez tartozott. 1 izr. anyakönyvi hivatal működött. - 1918. XII: ~t a rumén csapatok megszállták, 1920. VI. 4: a trianoni béke Ro-hoz csatolta, ahol az 1925, 1938, 1950, 1960 és 1968. évi közig. átszervezéssel megszüntették, ter-ét Szeben és Brassó megye között fölosztották. 88

Edelényi 1928:694.