Magyar Katolikus Lexikon > F > Filippi


Filippi: makedóniai város. - A Kr. e. 7. sz: alapították Krenidesz ('források') néven. II. Fülöp Kr. e. 360: megnagyobbította és a maga nevéről ~nek nevezte el. Kr. e. 168: Aemilius Paulus Perseus legyőzte Makedóniát; Kr. e. 146: Makedónia (~vel egyetemben) róm. tart. lett; 4 kerületre osztották, ~ az elsőbe esett, amelynek Amphipolisz volt a főv-a. Az ApCsel 16,12 ~t a körzet legfontosabb városaként említi. Miután Augustus ~nél legyőzte Brutust és Cassiust (Kr. e. 42), a város továbbfejlődött, és Kr. e. 31: róm. kolónia lett (Colonia Augustus Julia Victrix Philippensium; vö. 16,12). Ettől kezdve megillette ~t a ius italicum. A lakosoknak kb. a fele lat. eredetű volt (nagy helyőrség állomásozott ~ben), ezek rómaiaknak tartották magukat (16,21). A lakosság másik fele gör-makedón számazásúakból és bevándoroltakból tevődött össze; ez utóbbiak közé zsidók is tartoztak, de még zsinagógájuk sem volt (16,13). Minthogy a Hémosz és a Pangaion hegyek közé esett és a Via Egnatia mentén feküdt, mind katonai, mind keresk. szempontból fontos volt. A közeli arany- és ezüstbányák, amelyek révén a város meggazdagodott, Pál ap. idejére már kimerültek, ennek ellenére ~ még mindig keresk. közp. maradt. Az egyh-at Pál 2. missz. útja alkalmával, 51: alapította meg ~ben (16,13-40; 1Tesz 2,2). Az első ker. közösség csaknem teljesen megkeresztelkedett pogányokból állt. Pál mindvégig ragaszkodott a ~ekhez (Fil 1,3-8; 4,10-16), becsülte és kedvelte őket, úgyannyira, hogy tőlük még anyagi támogatást is elfogadott (2,25; 4,10). A 3. missz. útján, 57 k. Pál meglátogatta a ~eket (ApCsel 20,1), és 58 húsvétján újra fölkereste őket (20,6). **

BL:438.