Magyar Katolikus Lexikon > F > Farkasfalva


Farkasfalva, v. Vas vm. (Wolfau, Au.): plébánia a v. szombathelyi egyhm. pinkafői esp. ker-ében. - 1500: már létezett. Tp-át 1732: Szentháromság tit. sztelték. Anyakönyvei 1755-től. Anyanyelve ném. **

Dehio 1980:324. - Schem. Eisenstadt. 1980:174.

Farkasfalva, Fărcășeni, Fărcășani (1996: Fărcăsești, Iasi megye, Moldva, Ro.): település Szépvárostól (Tg. Frumos) DNy-ra, a Szeretbe ömlő Mihaili patak völgyében. - ~t 1750 u., Mária mennybemenete tp-át 1842: említik először. A 19. sz. végén fallal körített. Az 1920-as években Ferenc János buteai plnos új tp-ot épített. 1995: ismét új tp. épült. - Lakosai csángók, túlnyomó része kat., de m. nyelvüket a 19. sz: elvesztették. 1761: Domafalva (Rachiteni), 1814: Halasfalva (Hălăucești), 1842: ismét Domafalva, a 1900-tól Butea filiája. 1946: önálló pléb. Filiája Caracasi. - Lakói: 1761: 10 házban 54 kat., 1842: 187, 1851: 405, 1858: 447, 1898: 145 család 688, 1902: 695, 1930: 750 lélek. 1984: 549 családban 2170, 1992: 1770 (r.k. 1762) fő,  plnosuk Leonard Bone (*Rotunda, 1919; szentelték: Halaucesti, 1947), 1988: Valeriu Ciorbă. - Jerney szerint 1844: "csángó lakosai már nem tudnak magyarul". A 19. sz. végén a Románia földrajzi szótára szerint "majdnem az egész népesség magyar", ez a megállapítás nyilván a származásukra utal, mert az 1930-as népszámlálás szerint m. anyanyelvű már nem élt a faluban, noha a 796 lakosból 774 (97%) kat., 1994: 1857 lélek.H.P.

Jerney 1851:174. - Koós 1890:253. - Lahovari 1900:345. - Domokos 1979:1384; 1987:253.

Farkasfalva