Magyar Katolikus Lexikon > F > Fancsali


Fancsali Dániel (Fancsal, Udvarhely szék, 1769.-Gyulafehérvár?, 1838. okt. 22.): kanonok. - Fölszent. után 1790: Székelyudvarhelyen, majd Marosvásárhelyen tanár, Kolozsvárt kp., 1795: Karácsonyfalván lelkész. 1800: Gyulafehérvárt ppi szertartó, 1801: titkár. 1807: Gyergyószentmiklós plnosa, 1811: gyulafehérvári knk., irodaig. - M: Memoria Episcopatus Transsylvaniensis. Kolozsvár, é.n. 88

M. Sion 1890:470. - Szinnyei III:1166.

Fancsali István, OFMConv (Pálosmező, Alsó-Fejér vm., 1721.-Kolozsvár, 1755. jan. 2.): tanár. - Kolozsvárt lépett a r-be, 1745/46: teol. Eperjesen. 1746: pappá szent. 1747/48: Kézdivásárhely-Kantán tanított. Ezután hitszónok, udvari lelkészként szolgált egy ismeretlen főúri családnál, majd Kolozsvárt fil. studiumokat vez. - 1738: és 1762: Kézdivásárhely-Kántán adták elő Parentum nimius amor sui ipsius ultor c. m. nyelvű drámáját. 88

Schem. OFMConv 1882/83:166. (338.)