Magyar Katolikus Lexikon > F > Fülöp


Fülöp, Hajdú-Bihar m.: 1. plébánia az egri főegyhm. nagykállói, 1993. V. 31-től a debrecen-nyíregyházi egyhm. debreceni esp. ker-ében. A községet Nyírábrány ter-éből 1946: alapították. A pléb-t 1950: alapították. Tp-át Szt István kir. tit. sztelték. Harangjait 1920: 47 cm átm. Seltenhofer Frigyes fiai, 1968: 60 cm átm. Ducsák István öntötte. - Plébánosai: Pálfalvi József, 1953: Tirpák Imre, 1954: Nagy István. - 2. g.k parókia a hajdúdorogi egyhm. nyírbélteki esp. ker-ében. 1948: alapították. Tp-át 1960: Pantoktátor (Krisztus Kir.) tit. sztelték. - Parókusai: Jaczkovics Endre, Csobay András, 1985: Török István. - Lakói 1983: 1260 g.k., össz. 1721; 2003: 561 r.k., 1075 g.k., 183 ref., össz. 1895. Nagy István-Török István

1. Soós I:443. - Schem. D-Ny. 2003:49. - 2. Schem. Hd. 1982:72. - Patay 1982.

Fülöp (a gör. philüpposz, 'lóbarát' szóból): A Szentírásban: 1. II. ~, Macedónia királya (ur. Kr. e. 359-36), Nagy Sándor apja (1Mak 1,1; 6,2). - 2. Macedóniai ~ (ur. Kr. e. 221-179). 1Mak 8,5: célzás Kr. e. 197: elszenvedett vereségére. - 3. IV. Antiokhosz Epiphanész barátja. Antiokhosz halála utáni szerepe nem egészen világos (6,14.55-63; 2Mak 9,29; 13,23). - 4. Heródes és Kleopátra fia (ur. Kr. e. 4-Kr. u. 34) Trachonitisz (Lk 3,1), Gaulanitisz, Batanea és Auranitisz tartományok negyedes fejedelme, amely tart-ok a Jordán felső folyásától és a Genezáreti-tótól K-re estek; jobbára pogányok lakták őket. ~ Rómában tanult, s mindvégig lojális volt. Mint apja, ő is sokat építkezett; így kiépítette →Betszaidát, és Augustus cs. lányának tiszteletére Juliásznak nevezte el; az ő alapítása Fülöp Cezáreája (Mt 16,13; →Caesarea Philippi). Élete vége felé elvette Heródiásnak nála kb. 30 évvel fiatalabb lányát (vö. 14,11). Gyermektelenül halt meg, tetrarchiája beolvadt Syria róm. tart-ba. - 5. Heródes és II. Mariamne fia; Heródiásnak volt a férje, mielőtt az elhagyta és hozzáment volna Heródes Antipászhoz (14,3; Mk 6,17). Magánszemélyként Rómában élt, ott is halt meg. - 6. a 7 →diákonus egyike Jeruzsálemben (ApCsel 6,5), akit evangélistának is neveztek (21,9). Igen eredményesen hirdette az evang-ot Szamariában, s többek közt Simon varázslót is megtérítette (8,5-13). A Jeruzsálemből Gázába vezető úton megkeresztelte Kandake etiópiai kirné főkincstárosát (8,26-39). Asdodban és környékén is hirdette az evang-ot, majd Cezáreában telepedett le. Itt megszállt nála Pál, útban Jeruzsálem felé (21,8). Volt 4 hajadon lánya, akik prófétáltak. A hagyományban több helyen is összetévesztik Fülöp apostollal. - 7. →Fülöp apostol. **

BL:466.

Fülöp, Szt (Betszaida, Palesztina-Hierapolisz, Frígia, 1. sz. vége): apostol. - Ker. Szt János tanítványa volt. Krisztus az elsők között hívta meg. Jn 1,43: ~ vezette az Úrhoz →Natanaelt. Az apostolnévsorokban az 5. helyen szerepel. A pünkösd előtti időből Szt János jegyzett föl néhány részletet. Jn 6,5: Jézus ~nek szól a csodálatos kenyérszaporítás előtt; 12,21: a pogányok ~höz fordulnak, amikor látni akarják Jézust; 14,7: az utolsó vacsorán ~ kérte: „mutasd meg nekünk az Atyát”. A pünkösd utáni működéséről a hagyomány azt mondja, hogy Hierapoliszban fejezte be életét: Domitianus cs. idejében fejjel lefelé feszítették keresztre. Neki tulajdonítanak egy apokrif gnosztikus evang-ot és egy apokrif ApCsel-t a 4. sz-ból. - Egyes hagiográfusok ~ ap-t összetévesztették F. diákonussal (→Fülöp, 6.). Tiszt-e a 6. sz-tól bizonyítható lit. kv-ekből. - Jakabbal együtt a kalaposok, posztónyírók, szatócsok védősztje. Ü.: máj. 1., a róm. 12 ap. tp. fölszent. napja. 560 e. ugyanis I. Pelagius p. Konstantinápolyból Rómába vitette ~ ereklyéit, s a Jeruzsálemből hozott ifj. Jakab ap. ereklyéivel együtt helyezték el a 12 ap. tp-ban. Ettől kezdve ~ és Jakab ünnepe egy napon van. 1955: máj. 11-re, 1969: máj. 3-ra helyezték át. - Ikgr. Az ap-ok sorában a 13. sz. elején még szakálltalan ifjúnak (Halberstadt, Liebfrauenkirche, szentélyrács), később hosszú szakállal is ábrázolták. Élete jelenetei közül az etióp udvarnok megkeresztelését (Rembrandt, 1636), a Mars tp-ában történt esetet (Filippino Lippi, Firenze, S. Maria Novella, 1500 k.) és a megfeszítését (uaz, uo.) ábrázolták. - Attrib-ai: a 12-13. sz-tól kereszt (Köln, Dóm, Háromkirályok-oltár, 1181-1230), mely a késő gótikában T formájú v. kettős kereszt is lehet, ritkábban kő v. tál, melyen kígyó tekereg. - ~ Sellye szóhagyományában Leveles Fülöp, ami talán legendájára, a zöld ág, zöld levél kultuszára emlékeztet. A tavaszi virágzás, zsendülés örömünnepét az archaikus-pogány népeknél éppúgy megtaláljuk, mint a mai nagyvárosi tömegeknél, bár ez utóbbiak kultikus jelentést már alig éreznek benne. - A föld termékenységének istennője a rómaiaknál Maia volt. A május hónapot róla nevezték el és neki szentelték. A RK hatása alatt a Ny-eu. népeknél a tavaszi ünnep részben máj. első napjához, részben pünkösdhöz rögződött. Az ünnep a germánok természetszeretetének különösen megfelelt. A 19. sz. folyamán a szervezett marxista munkásság választotta legnagyobb ünnepének. Az Egyh. valamikor bizonyára nem ok nélkül rendelte máj. 1-re ~ és Jakab ap. ünnepét, hogy ezzel megszentelje, megszelidítse és a maga módján értelmezze a hozzá fűződő laikus képzeteket. A májusi zöldág-kultuszról legelőször Temesvári Pelbárt emlékezik meg. Amikor ~ ap. Hierapolisz városába érkezett, a hitetlenek azt a házat, amelyben megszállott, faággal jelölték meg, hogy majd másnap hajnalban rátámadjanak és megöljék. Reggelre azonban Isten angyala a város minden házára hasonló zöldágat tűzött, és így szándékukban megszégyenültek. Mások meg úgy mondják, hogy mindkét ap. fa által szenvedett vtságot: ~ keresztfán, Jakab pedig gyapjúványolók rúdjától. Nagykörü jámbor öregasszonyai a 20. sz. elején úgy beszélték, hogy a májfa azokra az időkre emlékeztet, amikor a 72 tanítvány tanítani járt. Volt köztük egy sztéletű lány is, de mégsem hitték el róla, hogy ártatlan tőlük. Mint mondogatták az emberek: elhiszik, ha a földbe szúrt száraz gally reggelre kizöldül. A fa május hajnalára ki is hajtott. - Van azonban a hagyománynak m. fejleménye is, amelyet leginkább a kat. csíki székelység őrzött meg. A 19. sz. végén itt még virágjában volt a zöldfarsang, vagyis ~ és Jakab megtisztelése. Vitos Mózes írja, hogy ezen a napon „minden jóravaló lánynak kapujába vagy házajtaja elé, akinek szeretője van, fehér vagy lucfenyő ágat vernek. Megtörténik, hogy annak a gazdag és szép lánynak, kinek több udvarlója van, 4-6 ágat is állítanak. Az ilyen sudár, magas fa törzse kérgétől meg van hántva, majd veres és zöld cifrázatokkal, arabeszkekkel van kiékítve. Mivel ezt Jakab napján hajnalban és titokban állítják föl, vagy mivel az ébredező szerelem jelképe, azért →jakabág, jakabfa, hajnalfa néven emlegetik. Az a leány, akinek ablaka vagy ajtaja elé ilyen díszfát nem vernek, elhagyatottnak, szegénynek, szerető nélkülinek érzi magát. Egyes helyeken szokásban volt az is, hogy Jakab napján a legények maguknak gazdát választanak, ki az egész év folyama alatt a mulatságokat rendezi. A gazdának kötelessége, hogy minden szombat és vasárnapra muzsikásokat fogadjon, a táncban rendet tartson és mindenre fölügyeljen... nagyon figyel arra, hogy a szeretőtlen lányok is meghívassanak, vagy sok helyen nem lévén szokásban a meghívás, hívatlan lányok is megtáncoltassanak és kellő tiszteletben tartassanak. Különben minden legény a maga szeretőjét szokta meghívni.” - ~ és Jakab ap. együttes táblaképe Esztergom (Ker. Múz., 1470), Késmárk (Ap-ok oltára, 1470), Bártfa (1480), Ludrófalva (1510) szárnyasoltárain. Svábfalu tp-ának a kassai múz-ba került ~-oltára Krisztus szenvedésével párhuzamosan mutatja be az ap. vtságát: 1. keresztre feszítés, 2. elűzi a szörnyeteget, 3. prédikációja, 4. a pogányok ~re rohannak, 5. az Olajfák hegye, 6. Krisztus és az ap-ok, 7. Pilátus előtt, 8. kereszthordozás, 9. Kálvária. ~ és Jakab gótikus faszobra Mosóc ~-Jakab-oltárán (1518). - A tatai posztóványolók barokk céhpatrónusa ~ és Jakab volt, s a mai napig a jáki fazekasoké is. A 18. sz: Kosd (Nógrád) és Szőreg (Csongrád) falvakban fülfájás ellen ~ és Jakab napján vajat szoktak köpülni. 88

BS V:706. - Bálint I:329. - Sachs 1980:285. - SzÉ 1984:198. - BL:466.

Fülöp, Benizi, Szt, SM (Firenze, 1233.-Todi, 1285. aug. 22.): rendfőnök. - A padovai egyetemen elvégezte az orvosi kart. Gyermekkorától bűnbánó és karitatív lelkületű volt. A szerviták tp-ában kapott látomását a konvent priorja, Bonfilio magyarázatából értette meg, e látomás hatására lépett 1254: a r-be. Eltitkolta egy. végzettségét, ezért laikus testvér lett. Viktor testvérrel Sziénába küldték, s útközben No-ból jött domonkosokkal találkoztak. ~nek a beszélgetés során adott válaszaiból Viktor fölismerte tud. képzettségét. Visszatérve Firenzébe 1258/59: pappá szent. 1262: definitor, 1263: a rfőn. asszisztense, 1267: rfőn. lett. 1270: átkelt az Alpokon és sorra alapított konventokat Párizsban, Montpellier-ben, Toulouse-ban és Avignonban, majd Frankfurtban és Erfurtban. 1274: a lyoni zsin. határozatával szemben sikerült megvédenie a r. fennmaradását. X. Leó 1516: jóváhagyta tiszt-ét, 1671: X. Kelemen sztté avatta. - Az orvosok védősztje, gyermekbetegségek ellen kérik oltalmát. Ü.: aug. 23. **

Wimmer M. Anzelm: ~ és kora. Bp., 1943. - BS V:736.

Fülöp, Néri, Szt (Firenze, Itália, 1515. júl. 21.-Róma, 1595. máj. 26.): pap, rendalapító. - 1532: S. Romolóba (Montecassino mellett) küldték tanulni kereskedő nagybátyjához. ~ inkább a bencésekhez keresett kapcsolatot, majd gyalog hazafelé indult. 1534: ért Rómába, ahol egy p. tisztviselő fiai tanítása fejében házába fogadta. A tanítás mellett ~ a Sapienza egy. előadásait látogatta, s járta Róma szt helyeit. 1544: a S. Sebastiano-katakombában imádkozott, s látomásban az isteni szeretet tűzgolyó formájában keblébe hatolt, eltörve 2 bordáját, melyek haláláig töröttek is maradtak. 1548: megalapította a zarándokok és lábadozók Szentháromság társulatát, mely az 1550-es szentévben a zarándokok ezreiről gondoskodott. 1551. V. 23: pappá szent., s a S. Girolamo della Caritá tp-hoz osztották be, ahol észrevette, hogy a hívőket rendszeresen kell oktatni, ha igazán pásztoruk akar lenni. Ez a fölismerés vezette az →oratórium megalapításához. Az idő okos és üdvös felhasználása érdekében fölolvasásokat, prédikációkat, tud. előadásokat és konf-beszédeket, zenei előadásokat és zarándoklatokat tartott, ill. tartatott másokkal. Így az oratórium közvetve tudósok és nagy szónokok isk-ja is lett. ~ az oratórium rendszeres látogatóit karitatív feladatokkal látta el. Hatása alá került Lellisi Szt Kamill, Cantalicei Szt Félix, Leonardi Szt János, Szalézi Szt Ferenc és Loyolai Szt Ignác is. 1564: ~ átvette a firenzeiek tp-át, s mellette megszervezte az oratórium papi közösségét. 1575: alapításához p. jóváhagyást nyert. Lelkivezetésének 4 alapelve volt: megvetni magadat, megvetni a világot, senki mást meg nem vetni, nem törődni mások megvetésével. Vonzereje a belőle áradó öröm volt. 1610: b-gá, 1622: sztté avatták. A rómaiak a város ap-aként tisztelik. - Ikgr. Papként, bottal és rózsafüzérrel ábrázolták. Tp-ában, a Chiesa Nuovában látható G. Reni mozaikján. A. Algardi szobra, mely a halotti maszk alapján készült, lett a későbbi megmintázások alapja (uo.). - Attrib-ai: gyermekek, rózsagirland, rózsakoszorú, zarándokbot. - Földrengés ellen védő szt. Ü.: máj. 26. 88

Strong, Eugenie: La Chiesa Nuova. Roma, 1923. - Meszlényi Antal: ~ élete. Bp., 1927. - Sachs 1980:286. - SzÉ 1984:227. - BS V:760.

Fülöp (†768. júl. 31. után): 768. VII. 31: ellenpápa. - Szerz. a róm. Szt Vitus-ktorban. A Szt I. Pál halála, 767. VI. 28. után kialakult zűrzavarban, miután Konstantint elűzték, Waldipert pap vezetésével a longobárd-pártiak emelték pápaságra. Anélkül, hogy pp-ké sztelték volna, beiktatták a lateráni baz-ban. Ellenfelei még aznap elűzték, és ~ visszatért ktorába. T.J.

LThK VIII:465.

Fülöp, Sváb, Hohenstauf (1177 k.-Bamberg, Frankföld, 1208. jún. 21.): német király. - I. Barbarossa Frigyes cs. legkisebb fia. 1195: toszkanai hg., 1196: sváb hg., 1198: ném. kir. Uralma a Welf IV. Ottó ellenkir-lyal vívott harcban merült ki. Orgyilkosság áldozata lett. Ba.J.

Meyers XVIII:565. - Engel-Holtz 1990:197.

Fülöp (13. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1247-1257. V. 13: zenggi mpp. 1247. X. 12: ~ szent. föl a traui, fárói és szkardonai pp-kel a Csák nb. Ugrin spalatói érs-et. 1248: engedélyezte neki IV. Ince a Vulgata szláv szövegének használatát. Széke 1258-79: vsz. üres. - Utóda 1280: Márton. T.E.

Gams 1873:389. (5.) - Eubel I:450. - Schem. Z-M. 1916:25. (6.)

Fülöp (†1278. jún. 29. után): megyéspüspök. - A MA-ban 1262-1278. VI. 19: váci mpp. Először a IV. Béla és fia, István ifj. kir. békéjét megerősítő, 1262. XII. 5: Pozsonyban kiállított okl. említi, ekkor már 1262-72: Mária kirné kancellárja, 1272-73: Erzsébet kirné, 1273-77: Izabella kirné kancellárja. 1272. XII. 1-1273. IX. 27: nógrádi ispán, de közben időszakosan e tisztségeket mások is viselték. 1270. I. 21: részt vett Árpádházi Szt Margit temetésén, ~öt bízta meg X. Gergely az esztergomi érs-kel és a zirci apáttal együtt Margit sztté avatási pörének előkészítésével. - Utóda 1278: Tamás. T.E.

Mendlik 1863:73. (1263-77: pp.) - Gams 1873:383. (1272[63?]: pp.) - Eubel I:541. - Chobot II:476. (†1278 tavaszán) - Schem. Vac. 1970:115.

Fülöp, Philippus (13. sz.): megyéspüspök(?). - Gamsnál és a semat-ban 1272: nyitrai mpp. Az utóbbiban mint II. ~ (I. Fülöp a pp-listában nem található!), s a sorrendben 10. A MA ill. Durdik (1866) nem említi sem az I., sem a II. Fülöpöt. - Utóda 1273: Vince. T.E.

Gams 1873:375. (1272: pp., utóda 1279: Péter) - Eubel I:368. (1272: pp.) - Schem. Nitr. 1836:12. (nem említi!); 1914:8. (13.) - Fügedi E. létezését vitatja

Fülöp, OFM (†1419. febr. 8. előtt): megyéspüspök. - XII. Gergely bullája 1407. IX. 27: említi, hogy ~ szerz-t Zsigmond kir. kinevezte váci mpp-ké. 1415: megjelent a konstanzi zsin-on. - Székét 1419. II. 8-IV. 24: üresnek jelzik, utóda 1419: Miklós. 88

Mendlik 1864:73. (1409-19: váci pp.) - Gams 1873:383. (1410. II-1418[19]: váci pp.) - Fraknói 1895:101. - Eubel I:541. - Chobot II:503. - Schem. Vac. 1970:128.

Fülöp (14-15. sz.): választott(?) püspök. - A MA-ban 1419-21: traui pp., de előtte és utána 1419. VII. 22-1423. V. 10: Dominis Simont is a traui pp-ök közé sorolták. Gams és Eubel ~öt nem említi, vsz. azért, mert a pápa nem erősítette meg. 88

Fülöp Alajos (1831. szept. 29.-Marosvásárhely, 1902. febr. 23.): plébános. - 1855. IX. 9: pappá szent., utóbb Felvincen plnos, Nagyernyén élt nyugalomban. - M: Aksziómák gyűjt-e. Lat. és m. nyelven. Marosvásárhely, 1890. - Mithologia és reveláció, vagyis: a klasszikai hitregészet valódi értelmének magyarázata. 4 rész. Uo., 1895. 88

Schem. Trans. 1882. - M. Állam 1893:113. sz. - Egyh. Közl. 1902:102. - Közművelődés 1902:70. - Gulyás IX:859.

Fülöp Ignác Tamás, OFM (Zetelaka, Udvarhely vm., 1908. dec. 25.-Körösbánya, 1975. febr. 16.): lelkipásztor, gyóntató. - Székelyudvarhelyt középisk. tanuló, 1925. IX. 2: Mikházán lépett a r-be. 1926-29: Csíksomlyón fil., 1929-33: Vajdahunyadon teol. hallg., 1931. VIII. 30: ünn. fog-at tett, 1933. II. 19: Gyulafehérvárott Majláth pp. pappá szent. 1934: Brassóban szónok, gyóntató. 1936: Fogarason, 1937: Désen, 1939: Déván, 1940: Kaplonyban kp., hitokt. 1941: Kolozsvárt a Szt Bonaventura nyomda korrektora. 1942: Széken plnos, 1943: Szatmárnémetiben h. házfőn., s-lelkész. 1951. VIII. 20: rtársaival Máriaradnára hurcolták. 1952-61: Désen kényszerlakhelyes. 1961: rendszerellenes izgatás vádjával börtönbe vetették. 1964: Gyergyószentmiklóson kp.,, 1970: a körösbányai ktorba költözött. - 1934-44: a Szt Kereszt Hadsereg/Szöv. egyesületi vez-je, 1964-70: a rendi Direktoriumot szerk., gépelt kz-ként terjesztette. - M: A r.k. pléb. irodavezetésének rövid ismertetése. Kz. Dés, 1955. Ku.P.

Cat. Steph. 1947:77.

Fülöp János Antal (Kissitke, Vas vm., 1852. okt. 3.-Zalakoppány, 1929. jan. 9.): plébános. - Szombathelyen éretts., a teol-t Veszprémben végezte, 1876. VII. 26: pappá szent. Zalaszegváron, 1877. X: Gyulakeszin, 1878. III: Lesencetomajon 1881: Csurgón kp., 1884: gimn. és tanítóképzői hitokt., 1886: Súron adm., 1888: plnos, 1898: a cseszneki esp. ker. tanfelügy-je, 1902-03: esp., 1910: a szombathelyi ker. tanfelügy-je. 1911: súri javadalmáról lemondott, Zalakoppányban adm., 1913: plnos. - M: A m. egyh. tört. a hitújítástól korunkig. H.é.n. 88

Sziklay 1931:235. (s.v. F. Antal, elégtelen könyvészeti adatokkal) - Pfeiffer 1987:422.

Fülöp (†1278. jún. 29. után) váci mpp.

Fülöp (†1419. febr. 8. előtt) OFM váci mpp.

Fülöp (13. sz.) nyitrai mpp.

Fülöp (13. sz.) zenggi mpp.

Fülöp (14--15. sz.) traui pp.

Fülöp Alajos plnos

Fülöp ellenpápa

Fülöp Ignác OFM lelkipásztor

Fülöp pléb.

Fülöp, "Sváb", Hohenstauf német kir.

Fülöp, Benizi, Szt

Fülöp, Néri, Szt

Fülöp, Szt apostol