Magyar Katolikus Lexikon > B > Betszaida


Betszaida (arám 'halászóhely'): helység a Genezáreti-tónál (Mk 6,45). - ~ba való volt Fülöp, András és Simon ap. (Jn 1,44; 12,21), s itt gyógyított meg Jézus egy vakot (Mk 8,22-26). A szomszédos Korozainnal és Kafarnaummal együtt korholta Jézus, amiért lakói nem hittek és nem tartottak bűnbánatot (Mk 11,21). Márk az első kenyérszaporítással kapcsolatban említi (6,45; vö. Lk 9,10). Fülöp fejedelem város rangjára emelte és Augustus cs. leánya után Juliásznak nevezte el. Föltételezik, hogy Juliász a tó É-i sarkától K-re fekvő et-Tell-lel azonos; vsz. a hajdani halászfalu maradványait áradása idején a Jordán a tóba sodorta. **

BL:156.