Magyar Katolikus Lexikon > E > evangéliumharmónia


evangéliumharmónia: a 4 →evangéliumban foglalt események és logionok (= Jézus szavai, mondásai, ill. ezek gyűjteménye; →logia) folyamatos időrendi elrendezése, ill. előadása. Abban különbözik a →szinopszistól, hogy az evang-okat nem párhuzamos hasábokban állítja egymás mellé, hanem összefüggő, egységes elbeszéléssé dolgozza át, de a Jézus életét bemutató elbeszélő műfajtól eltérően csak az evang. szavait használja föl. - Jézus nyilvános működésének tartamáról és időrendjéről alkotott határozott feltételezésre alapoz, s bizonyos elveket is alapul vesz, amelyek szerint a 4 evang. egyező és eltérő részei összeilleszthetők. Rendszerint „tökéletes harmónia” létrehozására törekszik az evang-ok között, ami az evang-ok sajátos vonásai elsikkadásának és tudomásul nem vételének veszélyét rejti magában. A legrégebbi ismert ~ Tatianosz →Diatesszaronja. Nagyon jelentős volt Szt Ágoston: De consensu evangelistarum (390-400) c. műve, amelyben megtalálhatók az ~ összeállításának irányelvei. Ennek hatására készült Petrus Comestor (†1178), Johannes Gerson (†1429; műve az ún. Monotesszaron), sőt még Cornelius Jansenius ~ja (1549) is. A prot. A. Osiander (Basel, 1537; első ízben Harmoniae evangelicae c.) nevetséges következtetésekre jutott, s ezzel a prot. köröket az ~ műfaja iránt meglehetősen bizalmatlanná tette. Manapság, minthogy az érdeklődés főleg az →evangélisták teol-ja felé irányul (már maga Ágoston is az „Altitudo mysticae locutionis”-hoz, a 'misztikus értelem magasságaihoz' menekült az evang-ok különbözései láttán), az ~ műfaja nem népszerű, nem is művelik.  - Újabb kiadások: lat. A. Lépicier (Róma, 1924); fr. A. Tricot: Vie de Notre Seigneur Jésus-Christ (Tournai, 1946); ang. R. Cox (Auckland, 1954); ném. A. Vezin (Freiburg, 1958); m. Végh István: Világosító jegyzemények Szt Máté evangyeliomára (Pest, 1840). **

BL:404.