Magyar Katolikus Lexikon > E > eunuch


eunuch: csonkítás következtében nemzésre képtelen férfi. - Az ókori K-en háremőrként v. áll. tisztviselőként alkalmazták, nem egyszer a legmagasabb tisztségekben is, a császárság korában Rómában és Bizáncban is megtalálhatók. A törv. többször is tiltotta az ~há tételt, de az udvar rossz példája nyomán eredménytelenül. - A Szentírásban: 1. olyan férfi, aki születésétől (Bölcs 3,14; Mt 19,12) v. szándékos beavatkozás (→herélés) következtében képtelen a házasságra (vö. Sir 20,4; 30,20). - 2. kamarás, az ókori K-i fejedelmek háremeinek felügyelője. E feladatra és a gyermekek nevelésére csakis ~okat alkalmaztak (Eszt 1,10; 2,3.14; 4,4; vsz. Dán 1,3.7). - 3. tágabb értelemben a kir. bizalmasa, a szó eredeti értelmétől függetlenül. Így ~nak nevezték Potifárt, jóllehet családja volt (Ter 37,36, 39,1;. 40,2), valamint Jeruzsálemben a kir. bizalmi embereit (1Kir 22,9; 2Kir 8,6; 26,11; 24,12.15;. ApCsel 8,27) és a hadsereg legfőbb tisztjeit is (2Kir 25,19). →rabsaké. - 4. lelki értelemben azok, akik a mennyek országáért lemondanak a házasságról (Mt 19,11). - A zsidók nem tarthattak ~okat. A ker. törv-hozás először 325: a niceai zsin-on határozott a csonkítás ügyében: akit beleegyezés nélkül ~há tesznek, az ártatlan és nem büntethető; aki súlyos orvosi okra hivatkozva végezteti, az papi hivatalát továbbra is megtarthatja; aki minden szükség nélkül magát v. másvalakit megcsonkít v. megcsonkíttat - még ha az indítékok látszólag kifogástalanok is v. Mt 19,12 téves értelmezéséből származnak -, az irregularitásba esik (→csonkítás). **

LThK III:1183. - BL:400.