eucharisztikus galamb (lat. columba): oltár fölé függesztett, galamb formájú tartó az Eucharisztia őrzésére. A hátán nyíló fedél alatt kis mélyedésben őriztek néhány szentostyát a betegek számára. - A 7. sz: említik először, de vsz. már az 5. sz: használták. A kk-ban főként Fro-ban kedvelték. 1590: a Toulouse-ban tartott tart. zsin. betiltotta. A →tabernákulumra vonatkozó, 1957: kiadott szabályoknak az ~ nem felel meg, néhány helyen mégis engedélyt kaptak használatára (Solesmes, Montserrat apátságai, néhány ciszt. tp.). Az ~ a →szentségkitétel legkorábbi formájának is tekinthető. - A legkorábbi ~ok a 12. sz-ból maradtak fenn (Göttweig). A 13. sz. emlékei limoge-i zománcmunkák, max. 20 cm magas, 30 cm hosszú, kerek talapzatú aranyozott rézből készültek, s láncra függeszthetők. Ebben az összefüggésben a galamb a Szentlélekre utal, aki a megtestesülés és az átváltoztatás misztériumát megvalósítja (→epiklészisz). **