Magyar Katolikus Lexikon > E > eszménykép


eszménykép, ideál (a gör. idea szóból): 1. a →tökéletesség filozófiai fogalma, hármas tartalommal: a) a racionalista filozófusoknál tökéletesség, a sokféleség és egység találkozása; b) a tökéletesség és szépség azonossága; c) a görög művészetben megvalósult tökéletes szépség. - 2. Az egyéni és kollektív önmegvalósítás vezérmotívuma.  A tudat spontán megnyilvánulási formái közé tartozik. Összetevői: az emberi természet mint materiális, hordozó elv és a kitűzött eszmény (eidosz, idea) mint formai, alakító elv. A kettő között kölcsönhatás, dialektikus viszony áll fönn. Az ~ sokat segít abban, hogy a cselekvő ember mintegy a jelenbe testesüljön. - A fil. irányok hol egyik, hol másik elemét ragadták meg. A naturalista irányt Goethe és Lotze, az idealistát Kant és Schiller, a dialogikus-perszonalistát Szolovjev, Claudel képviselte. - Az ~ a hit szemszögéből szorosan összefügg az istenképpel ill. a Krisztus-misztikával (vö. Fil 3). Egyes misztikusok az ön- ill. istenismeretben a homály, a "sötét éj" motívumát domborítják ki. - A 20. sz. identitás-válsága az ~, ill. ennek transzcendens gyökerei szem elől tévesztéséből fakadt, ezért orvoslása elsősorban a vallás belső megújhodásától várható. Cs.I.

LThK VI:600. - HWPh IV:25.