Magyar Katolikus Lexikon > E > eskütársak


eskütársak (lat. coniuratores): a perben az →esküvel való bizonyítást megerősítő tanúk. - Mo-on az Árpád-korban  megkívánták, hogy az ~ olyanok legyenek, akik tudnak a peres kérdésről, az Anjou-korban viszont már csak az esküt tevő hitelességének kezesei, akiket ő bárhol szerezhetett. - Érett kort és becsületességet kívántak meg az ~tól. Ffi csak ffiakkal, nő mind ffiakkal, mind nőkkel esküdhetett. - Az ~ rendi hovatartozása szerint más és más volt a tett eskü értéke: az orsz. bárói, a süveges és gyűrűs főpapok 10 márka, nemesek és papok egy márka (4 Ft), jobbágyok 1 Ft erejéig tehettek esküt. →Erdélyben a nemes mint peres fél 3, mint eskütárs 1 Ft erejéig esküdhetett. Polgár esküje a városon kívül a jobbágyéval egyenlő értékű volt. - Szabály volt, hogy a peres fél hasonló rendű ~kal esküdjék. Jobbágy esküjét nemes ellen nem fogadták el, de a nemes esküdhetett jobbágyokkal jobbágyok ellenében. - A nemesség hiánya az ~ valamelyikénél érvénytelenné tehette a fél esküjét. Ha a megtámadott eskütárs sikerrel védekezett és bebizonyította nemességét, az ellenfél →vérdíjával tartozott. Hogy egyik v. másik eskütárs miatt az eskü ne váljék érvénytelenné, a fél az előírtnál 1-2 társsal többet vett maga mellé. - A földre letett eskünél a vitás föld becsértéke döntötte el az eskü értékét, mely az évi jövedelem tízszeresével volt egyenlő, s ahány márkát tett ki ez az összeg, annyi nemesi társsal kellett az esküt letenni. Kártérítési perben a kár összege volt a döntő. →Hatalmaskodási perekben a vérdíj határozta meg az eskü értékét, mely gyilkosság esetében 50 márka, sebesítéseknél a sebhez mérten különböző volt. Az eskü értékének, erejének megállapításánál a felperesi →vizsgálati levelek számát is mérlegelték.  **

Eckhart 1946:400.