Magyar Katolikus Lexikon > E > erkölcsi rendszerek


erkölcsi rendszerek (lat. systemata moralia):  a →törvény bizonytalanságából fakadó konkrét erkölcsi kétség eloszlatásának, a →reflex elvek alkalmazásának módszerei. - Előfordulnak olyan esetek, amikor valaki nincs tisztában azzal, hogy van-e törvény az előtte álló cselekedetre, vagy érvényben van-e a korábban rá vonatkozó törvény? Ilyenkor a →lelkiismeret, az →erkölcsiség közvetlen szabálya nem tudja eldönteni →erkölcsi bizonyossággal, hogy a cselekedetet szabad-e elindítania, vagy sem? Nem világos, hogy a szabadságnak engedelmesen meg kell-e hajolnia a törvény előtt, vagy saját döntését követheti-e? Mivel kétes lelkiismerettel nem szabad cselekedni, e kétséget mindenképpen el kell oszlatni közvetlen módon megfontolással, v. ha ez nem segít, közvetve az ún. reflex elvek alkalmazásával. - A 16. sz-ig főként a „Kétség esetén a jogvélelem oldalára kell állni” és „Kétes esetben a biztosabbat kell választani” elvek alapján oldották meg a kétes kérdéseket. 1577-től a következő ~ alakultak ki: 1. Rigorizmus, 'szigorúság': mindig a törvényt kell követni, még akkor is, ha a szabadság mellett a lehető legbizonyíthatóbb érvek szólnak. Fő képviselői a →janzenizmus hívei. VIII. Sándor p.  (ur. 1689-91) 1690. XII. 7: elítélte. - 2. Mérsékelt rigorizmus: követhető a szabad döntés, ha a lehető legerősebb érvek szólnak mellette. A 18. sz: lőveni tanárok vallották. Az Egyh. nem ítélte el, de a teológusok zöme elutasította. - 3. Probabiliorizmus: követhető a szabad döntés, ha a súlyosabb érvek szólnak mellette, mint a törvény mellett. Ez volt a 16. sz. előtti közvélemény. - 4. Aequiprobabilizmus: ha egyformán bizonyítható vélemények ütköznek, szabad követni a szabadság mellett szólót, amennyiben a kétség a törvény léte körül merült fel; ha meglévő törvény hatályossága körüli a kétely, a törvényt kell követni. Liguori Szt Alfonz isk-jának megoldása. - 5. Probabilizmus: ha egy cselekedet mellett valóban bizonyító érvek szólnak, megtehető még akkor is, ha a törvény érvei erősebbek. Alapelve: „Kétes törvény nem kötelez”. A bizonyithatóságnak azonban oly komolynak kell lennie, hogy érett ember elfogadja az ellekező lehetőségének fenntartásával is. Elsőként 1577: Bartolomeus Medina OP fogalmazta meg, s ez a legegyszerűbb és legvilágosabb az ~ között. A moralisták zöme vallotta. - 6. Laxizmus: amint felmerül valami érv a szabadság oldalán, követhető a törvény ellenére. Fő képviselői Thomas Tamburinus (+1675), Joannes Caramuel (+1682), Antonus Diana OTheat (+1663). VII. Sándor 1665. IX. 24: elítélte. - Az ~ jelentősége a 19 sz. folyamán csökkent, egyre inkább iskolás kérdéssé vált. A 20. sz. végén azonban az alapkérdés kiélezve és állítás formájában fogalmazódott meg: „az emberi szabadság minden törvény fölött áll.” →erkölcsi autonómia  **

Prümmer I:221.