Magyar Katolikus Lexikon > E > erkölcsi bizonyosság


erkölcsi bizonyosság (lat. certitudo moralis): egy dolog igazságáról alkotott ítélet indoklásának gyakorlati (legáltalánosabb) szintje; értelmes meggyőződés egy esetleges dolog igazságáról, emberek tanúsága v. az →erkölcsi törvény alapján. - Az ~ mellett az elméleti bizonyosság lehet fizikai (a tárgyi világ term. törv-eire épít, tudván, hogy a fizikai törv-ekkel ellenkező dolog számunkra képtelenség, de a term. Ura számára nem; →csoda) és metafizikai (a dolgok lényegére támaszkodik, s a belső szükségszerűség alapján ítéli meg azzal a bizonyossággal, hogy az ellentéte lehetetlen; →evidencia). - A →bizonyosság az erkölcsi élet alapföltétele, mivel a →lelkiismeret mint az →erkölcsiség végső szabálya az erkölcsi törv-t alkalmazza egy konkrét esetre, s ehhez biztosnak kell lennie a cselekedet igazságában, azaz jóságának v. rosszaságának megítélésében. A jó erkölcsi cselekvéshez elegendő az ~, s ennek birtokában cselekedni kell. - Ha az ~ sem szerezhető meg egy adott esetben, azaz a lelkiismeret kétes marad, nem szabad cselekedni, v. ha mégis cselekedni kell, az →erkölcsi rendszerek valamelyikét kell segítségül hívni.  **

Palazzini I:275.