eretnek: tág értelemben egy tanítás egészéből kiszakított és abszolutizált állítás minősége; szoros értelemben katolikus ember, aki az Egyház által elítélt tévtanokat hirdet vagy azok szerint él (→eretnekség). - Az ~ hisz Istenben, tehát nem ateista, de az igazságot a teljes →kinyilatkoztatás helyett szubjektív szempontok szerint válogatott tételekben keresi és hirdeti. - Ikgr. Képtípusai: 1. elítélt ~: zsinat-képeken fordul elő, többnyire a földön fekszik az igaz hit képviselői előtt. - 2. hitvédő írások illusztrációjaként a 11-12. sz-tól gyakori az egyhtanítók vitája ~ekkel, v. az igaz tanítók győzelme (→megtiprás). - 3. ~ mint Isten ellensége. Szt Jeromos óta a Zsolt 109,1 "ellenségeit" az ariánusokra v. Ariusra értve ábrázolták. - 4. ~ek kivégzése. A 14. sz-tól krónikák illusztrációi, gyakori Husz János elégetése. - 5. diadalábrázolás: a késő kk. erény- és vícium-ciklusaiban gyakori az ~et legyőző hit. - 6. Az ~, eretnekség legyőzése, megtiprása sajátos ellenreformációs képtípus. - 7. Az ~ a pokolban főleg a K-i egyh. műv-ének témája. **

Kirschbaum II:216.