Magyar Katolikus Lexikon > E > eredetmagyarázó mese


eredetmagyarázó mese: a világ jelenségeinek (ember, asszony, növények, állatok, különféle népek, nyelvek, szólások, kifejezések) eredetét magyarázó →mese, →etiológia a magyar néphagyományban. - Az ~ közismert lények, tulajdonságok, hangok, szavak, mondatok keletkezését a távoli múltba, a világ keletkezése idejére, arra az időre vetíti vissza, „amikor Krisztus Urunk még a földön járt”, s nem a tárgyi tényekre, hanem a többszörösen is találó, jelképes ábrázolásra törekszik. Az →eredetmagyarázó mondától nagyobb művészi kidolgozottsága különbözteti meg. Célja nem egy esemény elmondása, hanem egy tipikus jelenséget bemutató, didaktikus-normatív, tréfás-erotikus v. csúfoló gondolati tartalom kifejezése. A befejezés sztereotíp formulája sohasem hiányozhat. A jelképes magyarázat értelmét, tanulságát a mesemondó ritkán mondja ki, annak levonását a hallgatókra bízza. **

MNL I:719. - Paraszt Biblia. Szerk. Lammel Annamária, Nagy Ilona. Bp., 1985.