🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > erdélyi fejedelem
következő 🡲

erdélyi fejedelem: a török hódítással három részre szakított Magyarország keleti felének, Erdélynek választott uralkodója. - [Szapolyai] János Zsigmondot még mint atyja fiát ismerték el a rendek a régi m. elv szerint, mely a koronás kir. fiának öröklési jogát mindig tiszt-ben tartotta. Az erdélyi rendek többsége szerette volna a dinasztia megmaradását, de amikor kiderült, hogy János Zsigmondot nem tudják nősülésre bírni, megállapodtak abban, hogy ha utód nélkül hal meg, választani fognak ~et. A tör. porta élt a megerősítés jogával, sőt nemegyszer választás előtt ki is nevezte az ~et. Az erdélyi rendek iparkodtak jogukat megvédeni, s a tör. követektől csak a választás után vették át a kinevezésre vonatkozó nyilatkozatokat. - Az ~nek erdélyinek kellett lenni, ezt a porta ismételten elismerte. A megválasztott ~et a szultán ünnepélyes okl-lel (athnaméval) erősítette meg, s elküldte méltóságának jelvényeit: fölszerelt lovat, kir. pálcát, zászlót, kardot, címeres tollas süveget és kaftánt. Ezek közül a zászló a szultán hűbéresének, a kaftán a portának fogadott hűség jelképe. - János Zsigmond Mo. választott kir-ának címét viselte. Báthory István és Kristóf →erdélyi vajdának nevezték magukat. Utánuk a cím: Erdély fejedelme, Mo. részeinek ura, a székelyek ispánja (→erdélyi fejedelmi cím). Az alattvalók nagyságos, néha méltóságos, Báthory Gábor óta kegyelmes úrnak is címezték. - Az ~ hatásköre személyétől függött, de ált. a m. kir. hatáskörét örökölte. Ide tartozott a külpol., ami a tör. és a német között nem csekély feladat volt. Az orsz. csak azt szokta kikötni a választói föltételekben, hogy az ~  a 2 hatalommal, különösen a tör-kel, de a 2 oláh vajdával is békében és barátságban éljen. A porta állandóan arra akarta szorítani az ~et, hogy barátaival barátságban legyen. Jóllehet az ~ követeket tarthatott a portán, ezeket a porta alattvalóinak tekintették, s jogilag is különböztek a többitől. Ha Erdély rendkívüli v. főkövetséget küldött a portára, abban a díván kívánságára mindhárom nemz. (m., székely, szász) képviselve volt. Az igazságszolgáltatásban az ~ szerepe az volt, ami a m. kir-é. Az ő joga volt az orsz. védelme, a hadüzenet, a békekötés és az idegen uralkodókkal való szövetkezés. Az ~ hadserege elsősorban a m. nemességből állt. A jobbágyok közül minden 16 portának 1 lovast kellett kiállítania. A székelyek közül a →primorok is 16 telek u. állítottak ki 1 katonát, míg a →lófőket személyes szolgálatra kötelezték. - Az ~ kezelte az orsz. jövedelmeit, az ogy-en megszavazott adókat és a regálékat (sóbányák, harmincad, kincstári jószágok). Államvagyon és fejedelmi vagyon között nem volt különbség. Az ~ek igyekeztek minél nagyobb magánvagyonra szert tenni, hogy külpol-jukat könnyebben megvalósíthassák és hadjáratokat az ogy. hozzájárulása nélkül is viselhessenek. Ámbár az ~i hatalom kezdettől fogva túlsúlyban volt a rendiséggel szemben, az igazi nemz. →abszolutizmust Bethlen Gábor valósította meg. Elvi alapjait a hivatalos ref. egyh. papsága fogalmazta meg: az ~ hatalma Isten kegyelméből való, ezért az ~ egyedül Isten és nem alattvalói előtt felel cselekedeteiért. A rendiségnek ez időben már csak külső formái maradtak meg, melyekbe nem lehelt életet olyan nemz. ellenállás, ami a moi rendeket idegen uralkodóval szemben újból és újból a rendi alkotmány fenntartására és a kiváltságok megvédésére kényszerítette. - A választó rendek Erdélyben is föltételeket szabtak, melyeket, mint másutt, itt is szerettek alaptörv-nek tekinteni. Ezt az alaptörv-t az előző ~mel szerzett tapasztalatok szerint v. az új személyének megfelelően alakították át. Azokkal az ~ekkel is kiadatták, akiket a tör. basák neveztek ki, akik tehát éppen nem szabad választással kerültek hatalomra. A szokás előtt ezek is meghajoltak. A föltételek száma az idők folyamán egyre növekedett, a rendek jogai egyre fogytak. Míg Báthory Gábor választói föltételei csak 8 pontot tartalmaztak, Kemény János és Apafi Mihály már több mint 20 cikkben tettek esküvel fogadott ígéreteket. Ennek ellenére sem a Báthory Gábor korlátokat nem ismerő szeszélyes uralma alatt, sem a törökdúlás keserves éveiben és Apafi udvarának kormányzása idejében nem volt valami nagy a rendek szabadsága. - A választói kapitulációk mindig tartalmazták a főszabadság, a választói jog biztosítását: az ~ ezt semmi módon ki nem játssza utódjának meghatározásával: a 4 →bevett vallás gyakorlását megerősíti; a szabad vélemény nyilvánítását az ogy-en megvédi; az orsz. törv-eit megtartja; a nemesi szabadságokat, elsősorban és kiemelten a személyes szabadságot biztosítja: senkit a rendek közül törv-es idézés és elítélés nélkül el nem fogat (ami persze egyetlen önkényes kivégzést sem tudott megakadályozni). -

A választóföltételeknek fontos pontjai azok, melyek az ~ tanácsának összetételére és hatáskörére vonatkoznak. Ennek az útján akarták a rendek az ~ hatalmat befolyásolni. Fráter György mellé tanácsot választottak, s ez később az ~ek alatt is megmaradt. A tanácsosokat a 3 nemz-ből egyenlő arányban vették. Minthogy azonban az ~ is tetszés szerint nevezhetett ki tanácsosokat, az ogy-nek különösebb befolyása a tanács összetételére nem volt. Még kevésbé tudták elérni azt, hogy a tanács valamilyen formában felelős legyen az ogy-nek. A tanács hatásköre nem volt megállapítva, hanem ált. minden fontosabb ügyre vonatkozott. A tanácsban a legfőbb szerepet a kancellár játszotta. Ő adta elő a tanács tárgyait, nyitotta és olvasta föl az iratokat a tanácsban. A tanács az ~ udvarában Gyulafehérvárt gyűlt egybe. A tanácsosok szabad akaratból v., ha valamely fontos dologról volt szó, meghívásra jöttek össze. Az uralkodótól függött, hogy véleményüket meghallgatta-e. A rendek a tanácsosok ellenőrzését kénytelenek voltak az ~re hagyni. Ő büntesse meg fej- és jószágvesztéssel azt a tanácsost, aki ártalmas és törv-telen dolgokra ad tanácsot. Az ~ gondja lett volna, hogy a tanács tagjai a rendi szabadságot és a törv-eket tiszteljék. Ez az intézmény azért volt alkalmatlan az ~i hatalom korlátozására, mert a tanács tagjai hivatalokat kapván az ~től, függő viszonyba kerültek tőle, és semmi sem biztosította őket az ~i önkénnyel szemben, mely ellenállás esetében a tanácsosok kivégzésétől sem riadt vissza. - Erdélyi fejedelmek: 1556: Szapolyai János Zsigmond, 1571: Báthori István, 1586-97: Báthori Zsigmond, 1598: Báthori Zsigmond (másodszor), Báthori András, 1599-1600: Mihály havasalföldi vajda, 1601: Báthori Zsigmond (harmadszor), 1603: Székely Mózes, 1604-06: Bocskai István, 1607: Rákóczi Zsigmond, 1608: Báthori Gábor, 1613: Bethlen Gábor, 1629: Brandenburgi Katalin, 1630: Bethlen István, I. Rákóczi György, 1648-60: II. Rákóczi György, 1657: Rhédey Ferenc, 1658: Barcsay Ákos, 1661: Kemény János, Apafi Mihály, 1690: Thököly Imre, 1704: II. Rákóczi Ferenc. R.L.-88

Eckhart 1946:134, 270.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.