Magyar Katolikus Lexikon > E > erdélyi faszobrászat


erdélyi faszobrászat: 14. sz. fafigurái kivétel nélkül elpusztultak, így →Erdély középkori →faszobrászatának története a 15. sz-dal indul. Alig vitatható azonban, hogy az elveszett korábbi faragványok is szervesen fűződtek az ország művészeti életének fő áramlataihoz, s ugyanúgy váltak szász és magyar csoportokra, akárcsak a későbbiek. - Az ~ emlékei Csík és a szász városok 2 jól körülhatárolható csoportjába rendezhetők - 1. A csíki faszobrászat. Csík faragványai sajátosan helyi formákat öltöttek, szobrai a szomszédos szász emlékeknél egyszerűbbek. A csíki faszobroknak a távolabbi faragóisk-k körében pontos analógiái nincsenek, a stílus megformálásában a helyi ízlés jutott nagyobb szerephez. A központ nagy valószínűséggel a csíksomlyói kolostorban, s annak körzetében alakult ki, Csíkban ugyanis a kk-ban nem voltak olyan polgárvárosok, mint a szász ter-eken v. a Felvidéken, s ezért a faragás a népművészeti törekvésekkel jutott bensőségesebb kapcsolatra. - Az ~ 15. sz. végi emléke a csíkszentkirályi Madonna. A 16. sz. csíki →faszobrászat legszebb és legjelentősebb emléke az 1510 k. készült csíksomlyói Madonna, a →Napbaöltözött Asszony. Aranyozott, festett, 227 cm magas faszobor. Mária bal kezében tartja a Gyermeket (mindketten →tiara jellegű koronát viselnek), jobbjában jogar, lába alatt a holdsarlóban férfiarc.  A hagyomány szerint egy tatár a lándzsájával megsebezte Mária arcát, s a seb sokáig látható volt. Amikor az →erdélyi fejedelemséget veszélyek fenyegették, Mária arcán szomorúságot észleltek. - A szobor életnagyságot meghaladó mérete a helyi műhelynek nagy feladatok teljesítésére is képes, érett plasztikai biztonságát szemlélteti. Rajta figyelhetők meg a legtisztábban azok a vonások, amelyek a csíki faragványok egész együttesét is jellemzik: a kerek, telt arcforma, a nyílt és kedvesen közvetlen arckifejezés. Higgadt fegyelme, természetes egyszerűsége megbízhatóan különbözteti meg az egyidejű szász v. a távolabbi német emlékektől. - A csíksomlyói Madonnának a székelyföldi emlékegyüttesben 2 közvetlen követője maradt fenn, mindkettő szerényebb nála: a →zsögödi Madonna és a csíkszentmártoni Madonna (1525), mely németes jellegével a csíkmenasági oltár szobordíszére utal. - Jelentéktelenebb a csíksomlyói múz-ban lévő ismeretlen eredetű szoborpár, Szt Katalin és Szt Borbála figurája. Nagy felületekkel formált arcuk kissé üres, öltözködésmódjuk az előbbi faragványokénál gótikusabb, a csíksomlyói Madonna hatáskörétől távolabb állnak. Stiláris elődjük a náluk kevéssel idősebb csíkszentkirályi szobor lehetett, mellyel megnyúlt ékekbe gyűrődő drapériáik, laposan mintázott kézfejük, azonos formájú hajfonataik révén kerültek rokonságba. - A csíki iskola körében a somlyói Madonna egyetlen egyenrangú társa a csíkszentmihályi Szt György (1510/20). Kompozíciója a csíki Mária-figurákénál mozgalmasabb: törzse ívben hajlik lándzsájára, amelyet a lába alatt vergődő sárkány torkába döf; arcáról higgadt komolyság sugárzik; nyakába vetett köpenye egyszerű és sima drapériaként hull hátáról alá. Stílusa a reneszánsz szellemében fogant; harmonikus alakja a szász művészet emlékeitől távol, a csíksomlyói Madonna közelében jelöli meg helyét. - Szt Györgyéhez hasonló stílusvonások ismétlődnek meg Csíkszentgyörgyi Mester csíksomlyói Vir dolorum és a csíkszentgyörgyi Pihenő Krisztus (1520/30) szobrain. Karakterük, testformájuk, faragásmódjuk azonos; faragójuk, a csíkszentmihályi figurától tanult a legtöbbet, tőle leshette el a törzs karcsú arányait, a nyugodt esésű palást megmintázásának egyszerű módját, a hosszúkás fejalkat típusát. - E csíki figurák meghitt családjától a csíkszentdomonkosi Madonna áll a legtávolabb. Talán a Felvidékről származott, v. egy hosszabb időn át a Felvidéken dolgozó mester faragta. Köntösének formája s gyermekének kompozíciója a körmöcbányai Madonna típusára emlékeztet; keskeny arca, élesmetszésű profilja szűkebb erdélyi környezetében szokatlan. - A csíki és a kk-i mo-i →faszobrászatnak is 1543: a csíkmenasági oltár a legfiatalabb alkotása. Jelentősége a csíksomlyói Madonnáénál kisebb, gyengébb kvalitása a helyi művészet tápláló forrásainak lassú apadásáról ad számot. Figuráit nem jellemzi már az a nyílt derű s vonzó egyszerűség, mely a korábbi csíki faragványokat oly sajátos légkörrel vette körül; az oltárszekrény közepén álló Madonna törzse kurta, léggömbszerűen felfújt arca kissé kifejezéstelen; kísérő figurái nála is gyámoltalanabbak. Az oltár szerkezete zömökebb arányokkal és más formájú predellával a szászsebesiét követi; részletkülönbségeik a közöttük levő csaknem 2 évtized ízlésváltozásaiból, a szász és a csíki környezet eltérő stílusigényeiből következtek. Egyidős vele a →székelyzsombori retabulum. - 2. →szász városok faszobrászata **

Radocsay 1967:130. - Szilárdfy 1994:11.