🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > epitáfium
következő 🡲

epitáfium: a templomokban, sírkápolnákban a halottak emlékére állított, díszes keretű, föliratos kép, dombormű vagy föliratos tábla. - A 14. sz-tól használták. Eredetileg a sírnyílás lezárására szolgált, melyet később a sírhelytől függetlenül helyeztek el. Fából, kőből, többnyire festve készültek. Elterjedésük a 16/17. sz: jelentős. Ebben az időben számos ~ készült Mo-on is, elsősorban a Felvidéken és Erdélyben. Az ~ főhelyét elfoglaló kép v. dombormű az elhunytat családjával együtt mutatja be, de lehet a halálhoz, a túlvilági élethez kapcsolódó jelenet is (keresztre feszített Krisztus, a kereszt tövében az imádkozó elhunytak v. hozzátartozóik, Krisztus feltámadása, Utolsó ítélet). Hosszú sírföliratok v. sírversek örökítik meg a halottak emlékét. Sz.Á.

Aggházy 1959.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.