Magyar Katolikus Lexikon > E > elefántcsont-faragás


elefántcsont-faragás: szobrászati és iparművészeti ág. - Anyaga, az →elefántcsont kedvelt alapanyag a kínai és japán műv-ben, az egyiptomi bútorművességben, a gör. szobrászatban (chrysoelephantin technika) és iparműv-ben. Elefántcsontból készültek a róm. konzultáblák, majd a bizánci  →diptichonok, ereklyetartó szekrénykék, kv-táblák stb. A bizánci ~ hatott a Ny-i ker. szobrászatra és egyh. iparműv-re. →Ereklyetartó szekrények, →házi oltárok, szobrok, ppi →pásztorbotok készültek elefántcsontból, ill. ~sal. - Palesztinában sok ~ került felszínre: kis bálványok, →amulettnek használt állatfigurák (Egyiptomból), fadobozokba való berakások, reliefek, faragások, fésűk, játékok, mérlegserpenyők. Az ÓSz szempontjából különösen a Kr. e. 8. sz. szamariai leletek (1932) fontosak. A tell-el-farai és a megiddói (Kr. e. 13. sz.) leletek is szép példányai a palesztinai ~nak. Beérseba közelében szintén felszínre került 4 ~, köztük egy férfialak (kb. Kr. e. 3400-3300-ból). - A 11. sz-tól a kk. végéig a világi műv. is egyre kiterjedtebben alkalmazta az ~t. A lovagvilág életét ábrázoló domborműves jelenetekkel díszített ékszeres ládikák elsősorban Velencében készültek. Kedveltek voltak az ~os serlegek, kürtök (olifant), fegyver-, nyereg- és bútordíszek, játékok (sakk, ostábla stb.). A 18. sz: az elefántcsontot esztergálták, kisméretű lapokra miniatűr arcképeket festettek. Gyakoriak az elefántcsont corpust hordó feszületek. - A mo-i emlékek közül legnevezetesebbek a Jászberényben őrzött Lehel kürtje, Máriabesnyő kegyszobra és a Nemz. Múz. 15. sz. dísznyergei. Sz-G.E.

Onasch 1981:95.