Magyar Katolikus Lexikon > E > elűzés


elűzés (lat. repulsio): →perorvoslat, a bizonyítási és a →végítélet végrehajtásának megakadályozása fegyveres ellenállással és a bírói végrehajtó közegek elűzésével. - A 15. sz: már elismert intézmény, az 1500:19. tc. kimondta, hogy csak kivont kard fölmutatásával történhet. Ha az ~ szabályszerűen ment végbe, akkor a felperes pervesztés terhe alatt nem volt a birtokba helyezhető, és az alperes birtokban maradt. A kiküldöttek az elűzőt megfelelő határidőre megidézték a kúriába, a →hiteleshely kiállította az ~i levelet a felperes részére, melynek mását az alperes is megkapta. Ha az ~t végbevivő alperes a kitűzött napon a bíróság előtt nem jelent meg v. új bizonyítékokat nem tudott bemutatni, 72 arany Ft-ban marasztalták el, a bíróság a végrehajtást újból elrendelte, s ekkor már ~sel nem lehetett élni. **

Eckhart 1946:408.