Magyar Katolikus Lexikon > E > előjel


előjel: tárgy, esemény, természeti jelenség, mely egy későbbi történés bekövetkezését jelzi. - 1. A Szentírásban a →megtestesülést és a →második eljövetelt jelző események. A történelmi idő végét megelőző események, az →apokaliptika sajátos elemei. Az apokaliptikusok részletesen leírják az utolsó időben feltűnő ~et (Jo 3,3; 4Ezd 14,47; vö. Bölcs 8,8; 4Ezd 5,1-13; 9,1-6; Bár [szír] 25,28 stb.), melyek rendszerint bajt, veszedelmet jelentenek; de a rabbik is hivatkoznak a Messiást jelző ~re. A →próféták szimbolikus cselekményei nem ~ek, hanem a bekövetkező eseményeknek →előképei. - Jézus feddő tanítása a Lk 12,56: azokhoz szól, akik az 'ég jeleit' csak mint a természeti jelenségek ~it voltak hajlandók fölismerni. Tanítványainak az idők végének ~eire vonatkozó kérdésére nem apokaliptikus értelemben válaszolt (vö. Lk 17,20; Mk 13,4.32); e szavai inkább éberségre, állhatatosságra intenek, s nem a jövőben bekövetkező tört. események pontos ~eit írják le. - 2. A nép hitvilágában az ~ a jövő kutatásának egyik módja. A →jóslástól az különbözteti meg, hogy hiányzik belőle az emberi hozzájárulás, a tudatos előkészítés; pusztán a környezet fölbukkanó, feltűnő, rendellenes jelensége az, amiből a jövőre következtetnek. - A falusi nép életében az ~ek ismerete a 20. sz. végéig a mindennapokat irányító jelrendszerként működött. Az ~ jelentését találgató módok közül leggyakoribb az analógiás kapcsolás: a jelenség formai v. egyéb hasonlóság alapján valamire emlékeztet, ami így meg is fog történni. A m. nép hitvilágában pl. a hullócsillag a halál, a lakodalom napján az eső a gazdagság, az esküvő alatt az oltáron kialvó gyertya a házasulók egyike korai halálának ~e. Az álmok egy részének megfejtése szintén analógiás, másoké ellentétes kapcsolás eredménye. - Bizonyos játékos kedv őrzött meg a mai napig városokban is olyan ~eket, hogy a viszkető tenyér pl. pénzszerzést, a fülcsengés hírhallást, a tüsszentés a mondottak igaz voltát jelzi. **

MN IV:328. - MNL I:664. - BL:333.