Magyar Katolikus Lexikon > E > elállás pertől


elállás pertől (lat. renuntiatio instantiae): a →per megszüntetése a perben álló felek részéről. - Érvényességéhez szükséges, hogy: 1. írásban történjék; 2. a fél v. a különleges megbízással rendelkező képviselője aláírja; 3. a másik féllel közöljék; 4. a másik fél elfogadja v. legalább ne támadja meg; 5. a bíró engedélyezze (1524.k. 3.§). - A per egészére vonatkozóan a felperes joga, mellyel a per bármely szakaszában és bármely fokán élhet. Valamely perbeli cselekménytől, v. akár mindegyiktől, mind a felperes, mind az alperes elállhat (1524.k. 1.§). A gyámoknak és a jogi személyek ügyintézőinek, ha a pertől való elállás jogával élni akarnak, azok tanácsára v. beleegyezésére van szükségük, akiknek ilyen közreműködését a rendkívüli ügyintézéshez tartozó cselekményekhez ki kell kérniük (1524.k. 2.§). - A bírótól engedélyezett ~ hatásai azokra a cselekményekre nézve, melyektől elálltak, azonosak a →per folyamata megszűnésének következményeivel. Az a fél, aki valamely cselekménytől eláll, köteles az illető cselekmény költségeinek viselésére, ha ilyenek felmerültek (1525.k.). E.P.

Erdő 1991:593.