Magyar Katolikus Lexikon > E > ekténia


ekténia (gör. 'folytonos'), szünapté ('összefüggő'): folyamatos 'imádság' (euché) a bizánci szertartásban, könyörgéssorozat, melyet a pap vagy a diákonus énekel, s a nép Uram irgalmazz! vagy Add meg Uram! szavakkal felel rá. - Az ~ legtöbbször Szűz Mária és a sztek segítségül hívása után a Szentháromságot dicsőítő →ekphónészisszel végződik. Van nagy, békességi, kis, kérő, hármas, litiai és alkalmi ~ (betegek gyógyulásáért, hálaadás szándékára, elhunytakért stb.). - Lat. megfelelője a →litánia. P.I.

G.k. szert-tan 1937:56. - Mercenier-Paris É.n.:12. - Onasch 1981:94.