egyházjog forrásai: 1. a jog keletkezése felől (genetikusan) nézve azok a tényezők, melyek előidézik a tárgyi (objektív) jog keletkezését. 2. A jog megismerése szempontjából (gnoszeológiailag) nézve azok a jelenségek, melyekből a jog megismerhető. - Keletkezési jogforrások (fontes essendi) a jogalkotó hatóságok és közösségek, melyek révén a tárgyi jog létrejön: az Egyh-ban mindenekelőtt maga Isten mint az isteni jog megalkotója. A tételes egyhjog alkotói a törv-hozó szervek (p., pp-ök, zsin-ok), a jogszabály értékű ált. határozatokat és utasításokat kiadó közig. hatóságok és azok a csoportok, melyek bizonyos keretek közt jogot alkothatnak maguknak. A →szokásjog keletkezéséhez a törv-hozó hatóság legalább hallgatólagos beleegyezése szükséges, de nélkülözhetetlen forrása maga a szokást bevezető közösség. Amennyiben az Egyh-ban a bírói ítéletek, a közig. intézkedések és a jogtudósok tanításai bizonyos normatív értékkel rendelkezhetnek, annyiban ezek is a jog keletkezésének forrásai. - Megismerési források (fontes cognoscendi) a jogszabályokat tartalmazó okmányok és gyűjt-ek. Az isteni jog megismerésének forrásai a Szentírás és a szt hagyományt tanúsító dokumentumok, különösen az egyh. →tanítóhivatal megnyilatkozásai. Ezeket a forrásokat egymással összefüggésben kell szemlélni, hiszen létükben is szorosan összetartoznak egymással. A →pozitív egyházi jog szabályai külön okmányokból és gyűjt-ekből ismerhetők meg. A szokásjog szabályainak egy részét hivatalos hatósági kihirdetés híján magánszemélyek foglalták írásba. Más részük ma is íratlan. Megismerésük gyakorlásuk, szóbeli közlések és közvetett írásos utalások révén lehetséges. E.P.

Erdő 1991:60.