Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi nemes


egyházi nemes, egyház-nemes, praedialista, prédiális, prédiális nemes: szabad ember, aki bizonyos föltételekkel, meghatározott területen az egyháztól kapott nemesi kiváltságokkal rendelkezett (vele szemben az országos nemes kiváltságai sem föltételhez, sem területhez nem voltak kötve). - Kezdetben ppségek és ktorok védelmére alkalmazták, s szolgálata fejében szabadságot és birtokot (lat. praedium) kapott. A birtok és a hadkötelezettség öröklődött, békeidőben a katonáskodást szolgáltatások váltották föl. ~sé emelhetett a szolganép közül a pp. v. az apát, ill. szegődhetett szabad ember még az orsz. nemesek közül is. - Eu. Ny-i felében ppségek és ktorok már Nagy Károly előtt is tartottak harcosokat, akiket a források casati, 'házi harcosok', vasalli episcopi és milites neveken említenek. Az intézmény No-ban nagyon elterjedt (itt loricati, milites, militia), nemesek is léptek soraikba, s többségük a szolgálataival nyerte el kiváltságait (ministeriales). - Mo-on 1015 k. a pécsváradi apátság hamisított okl-ében a szabad állapotú milesek az egyh. népek között a legelőkelőbbek; 1055: a →tihanyi alapítólevélben equites szerepelnek. A 11. sz. végén a ministri név egyformán jelenti az egyh-ak harcosait és az orsz. nemeseit. 1111 k. fordul elő először az Ecclesiae Ioubagio, 'egyházi jobbágy' (ez a jobbágy szó első előfordulása!). A 12. sz: leggyakrabban a nobiles exercituantes, jobagiones exercituantes, jobagiones bellatores, nobilis jobagio ecclesiae fordulnak elő. Egyedülálló II. István (ur. 1116-31) okl-ében az Acha jobagio non ignobilis, 'nem nemtelen jobbágy' megnevezése. 1327: először fordul elő a praediales megnevezés, amely Zsigmond uralkodásától általános. - A ppségeknek és ktoroknak Szt István kir. korától voltak katonái, védték ezeket, de az országért és a kir-ért is harcoltak főpapjuk vezetésével. Okl-ek szerint a ppségeken kívül a győri, pécsi és fehérvári kápt-oknak, a bátai, bakonybéli, csatári, garamszentbenedeki, pannonhalmi, somogyvári, szekszárdi, tihanyi és zselicszentjakabi bencés, a pásztói ciszt. monostoroknak, az ipolysági prem. prépságnak, valamint a margitszigeti és somlóvásárhelyi ktoroknak voltak ~ei. - Az ~ kiváltságai és kötelezettségei: 1170-től egyes egyh-ak adómentességet nyertek népeik részére. Ez később ált., de nem mindig érvényesülő kiváltság. 1390, 1409, 1464, 1467, 1487, 1521 stb. történtek kísérletek az ~ek adóztatására. A rév- és vámszabadság az orsz. nemesekhez hasonlóan az ~eket is megillette. Vérdíjuk és esküjük mindig egyenlő az orsz. nemesekével (1567:14. tc.). Az ~ birtokát fiúágon lehetett örökölni, ezért ha az örökös leány férje vállalta a katonai szolg-ot, gyakori volt a fiúsítás. Magszakadás esetén a birtok az egyh-ra szállt vissza. Az ~ peres ügyei az →egyházi nemesi szék bíróságára tartoztak. - Szt László II. törvénykv-e szerint az ~ fizette a szabadok tizedeit, s az →Aranybulla óta birtoka mentes volt a beszállásolás alól. Az orsz. nemesség az 1439:28. tc-kel kivonta magát a →tized kötelezettsége alól, 1529: az ~ek is elérték e kiváltságot. - Az ~ legfontosabb kötelessége a katonáskodás, melyet az adómentesség fejében ismételten elrendeltek a törv-ek (1435:3, 1439:19, 1471:24, 1537:13. tc.). - Az ~ ellátását és hadi fölszerelését saját magának kellett fedeznie a birtokból. Az okl-ek tanúsága szerint a tatárdúlás (1241-42) után a megfelelő fölszerelést már csak a pp. v. apát segítségével tudta előteremteni. - A pp-öt v. apátot útjaira kísérni kellett, követségben képviselhette, esetenként fuvarszolg-ot kellett végeznie. - A 14. sz-tól egyre gyakoribb, hogy az ~ pénzzel megváltja katonáskodását. Ilyen fizetési kötelezettsége volt a pannonhalmi főapát füssi és a szekszárdi apát ~einek is. - A török hódítást kevés prédiális szervezet élte túl: az esztergomi érs. 4, a győri pp., a győri kápt., a pannonhalmi főapát és a zágrábi pp. (mint a topuszkói apátság birtokosa) 1-1 prédiális széke. Az esztergomi érs. ~ei a 19. sz. 1. felében 30.000 hold földön éltek. A prédiális intézményt az 1853-as úrbéri pátens számolta föl. Az ~ek birtokai ekkor nem nagyok. A győri kápt. Bácsa székében 1867: történt fölszámolás alkalmából nincs 62 holdnál nagyobb birtok, a legtöbb 10-15 holdas. Sz.Cs.-B.A.

EME VII:688. - Új M. Sion 1886. (Ozorai József: Az egyh. v. praedialis nemesek és birtokuk) - Pallas V:764. - Gr. Klebelsberg Kuno: M. Tört-kutató Int. évkv-e. Bp., 1935. (Székely Ottokár: Az ~ség) - Regnum 1944-46. (Holub József: Az ~ek jogállása a kk-ban) - Bónis György: Hűbériség és rendiség a kk. m. jogban. Kolozsvár, 1947. - Festschrift Hans Lentze Innsbruck-München, 1969. (Csizmadia, Andor: Die Rechtstellung der Predialen und Predialenstühle in Ungarn) - Tanulmányok Tolna m. tört-éből III. Szekszárd, 1972. (Csizmadia Andor: A szekszárdi prédiálisok és utódaik a feudális korban) - Hadtört. Közlem. 1987. (Borosy András: Egyh. és honvédelem az Árpád-korban. Az egyh-ak hadakozó népei.) - Pápai Múz. Értes. 1992. (Szabó Csaba: ~ek a kk-ban.)