Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi ének


egyházi ének: 1. A.katolikus egyházban: →gregorián ének, →népének, →korál, →motetta. - 2. A bizánci szertartásban: →bizánci zene. - Az Orosz Ortodox Egyházban. Az oroszok Bizánctól vették át az egyh. éneklés gyakorlatát a kerséggel együtt, örökölték a bizánci dallamkincset és a zenei írásbeliséget. Az első tp. énekesek Kijevben gör-ök voltak. Feladatuk egyrészt a lit. szolgálat, másrészt or. tp. énekesek képzése volt. Már az Őskrónika (1113) említést tesz arról, hogy a 11. sz: Kijevben és Rosztovban tp. kórus énekelt. Egy novgorodi bojár részére a 11. sz: másolt Evangéliumban (Osztromír-evang.) és két pergamenre írt levélen (Kuprejanov-féle levelek) találhatók lejegyzett énekek. Az orosz ort. tp. éneklés nem ismeri a hangszeres kíséretet. 1667: a moszkvai zsin. elrendelte a korábbi egyszólamúság helyett a többszólamúság bevezetését. Ezzel a hívek közösségének korábban is jelentéktelen részvétele az éneklésben megszűnt, a kórusokban képzett énekesek 16, 24 v. még több szólamban énekeltek. A polifon éneklés máig dominál az OOE szert-ain, rendkívül magas zenei képzettséget tételez fel, ami a laikus hívektől nem várható el akkor sem, ha ma már az OOE-ban meghonosodott énekeket a modern ötvonalas hangjegyírással rögzítik. I.E.

Berki 1984:281, 939.