egyetemes zsinat (lat. concilium oecumenicum): a világegyház püspökeinek gyűlése, melyen a püspökök testülete az egész egyházra szóló legfőbb és teljes hatalmat ünnepélyes módon gyakorolja (336, 337.k. 1.§). - A pápa joga az ~ összehívása, felfüggesztése, áthelyezése, feloszlatása, a rajta való elnöklés (személyesen v. megbízott útján), az ügyrend megszabása és a határozatok jóváhagyásában való részvétel, továbbá a határozatok megerősítése és kihirdetésük elrendelése, melyek nélkül azok nem kötelezőek (338, 341.k. 1.§). Az ~ határozatainak jóváhagyása olyan cselekmény, melyben a résztvevő atyák a p-val együtt járnak el (341.k. 1.§). Természetesen ez a cselekmény teszi a p. megerősítést és a zsin. határozatként való p. kihirdetést lehetővé. - Ha a p. szék az ~ folyamán megürül, az ~ magától fölfüggesztődik mindaddig, amíg az új p. föl nem oszlatja v. folytatását el nem rendeli (340.k.). - Az ~on döntési szavazati joggal részt venni a hatályos egyhjog szerint mindazon, de csak azon pp-ök joga és kötelessége, akik a pp-ök testületének tagjai (339.k. 1.§). A legfőbb egyh. hatóság meghívhat másokat is, akik nem pp-ök. Szerepüket az ~on ugyanez a hatóság határozza meg (339.k. 2.§). - Egyes vidékek pp-ei kezdettől fogva tartottak tanácskozásokat, s ennek mintájára hívta össze Nagy Konstantin cs. a p-val egyetértésben 325: az 1. nagy ~ot Niceába. Példáját követték a későbbi cs-ok, hogy vallási vitákat megoldjanak és erősítsék az egyh. fegyelmet. Az V. Pál p. által kiadott zsin. határozatgyűjt. utólagos besorolással döntötte el, hogy a tört. folyamán tartott zsin-ok közül melyik számít ~nak. Az 1-4. ~ot már Nagy Szt Gergely "nagy zsinatnak" nevezte. Az 1-6. ~ főleg szentháromságtani és krisztológiai határozatokat hozott, a 7. vetett véget a →képvitának, a 8. a →Photiosz-féle szakadásnak. Az ~ külső rendjéről a cs. képviselője, a szellemi vezetésről a kijelölt pp. gondoskodott. Az 1-8. ~on a p. személyesen nem vett részt, mert K-en tartották, s Ny-ról aránylag kevés résztvevője volt, de mindig a p. követei írták alá elsőnek a határozatokat, melyeket a cs. birodalmi törv-ként hirdetett ki. Ahhoz azonban, hogy Ny-on is érvényesek legyenek, a p. jóváhagyására volt szükség. A Rómában tartott lateráni zsinatokon sem volt képviselve az egész Egyh., de mivel a p. volt az elnök, később ezeket is ~nak ismerték el. Hasonló történt az I. és II. lyoni zsin-tal is. Ezek az ~ok a belső ügyek mellett az egyh. és világi hatalom viszonyáról, a keresztes háborúkról, a ker. népek közötti békéről is tárgyaltak, s bevonták a világi uralkodók küldötteit is, és a pp-ök mellett ott voltak a szerz. rendi elöljárók is. A Ny-i egyházszakadás idején tűnt föl a →konciliarizmus elmélete. A protestantizmus terjedése miatt ült össze 1545: a trienti zsin., melyet mindvégig p. legátusok vezettek. Jelen voltak a kat. uralkodók megbízottai is, de a zsin. kinyilvánította, hogy munkáját a hittételek és az egyh. törvények ter-ére korlátozza, s így a pol. hatalmat távoltartotta határozataitól. Az I. Vat. Zsin-ra az állami képviselőket már meg sem hívták, mivel a szekularizált áll. eszméje ált. lett. A konstantinápolyi ortodox pátr-t meghívták, de az ökumené kérdése még nem vetődött föl. 729 résztvevőjével ez volt az addig legnépesebb ~, melyet a II. Vat. Zsin. kb. 3000 résztvevőjével múlt felül. E zsin-on megfigyelőként már a K-i és prot. egyh-ak képviselői is jelen voltak. - I. →niceai zsinat (325), I. →konstantinápolyi zsinat (381), →efezusi zsinat (431), →kalkedoni zsinat (451), II. konstantinápolyi zsinat (553), III. konstantinápolyi zsinat (680), niceai zsinat (787), IV. konstantinápolyi zsinat (969), I. →lateráni zsinat (1123), II. lateráni zsinat (1139), III. lateráni zsinat (1179), IV. lateráni zsinat (1215), I. →lyoni zsinat (1245), II. lyoni zsinat (1274), →vienne-i zsinat (1311), →konstanzi zsinat (1414), →bázeli zsinat (1431), V. lateráni zsinat (1512), →trienti zsinat (1545), I. →Vatikáni Zsinat (1869), II. Vatikáni Zsinat (1962) E.P.

LThK VI:525. - Erdő 1991:216.