Magyar Katolikus Lexikon > E > egyetemes nyelv


egyetemes nyelv (lat. lingua universalis): tudatosan megtervezett nyelv, mely a spontán kialakult, etnikai nyelveknél pontosabban, sőt tökéletesen akarja tükrözni a valóságot. - A 11-19. sz: a fil-okat foglalkoztatta (R. Bacon, Fr. Bacon, G. Dalgrano, R. Descartes, G. W. Leibnitz, J. Wilkins; Bolyai János, Gáti István, Kalmár György, Réthy András). Az ~-tervezeteket nem követte megvalósítás, de hozzájárultak a nyelvtud. fejlődéséhez. - Az →utópisták műveiben az ~ az egységes társad. tartozéka. E szerzők azonban nem foglalkoztak kidolgozásával. Az ~ szépirod. művekben is feltűnik (pl. Cabet: Utazás Ikáriába.) R.Á.

Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. Bp., 1977.