Magyar Katolikus Lexikon > E > egyedi közigazgatási intézkedés


egyedi közigazgatási intézkedés (lat. actus administrativus singularis): a végrehajtó hatalommal rendelkező egyházi hatóság (elöljáró) egyes meghatározott eseményekre vonatkozó döntése a jogszabályok szabta kereteken belül. Egyedisége miatt nem számít jogszabálynak, de alanyi jogot teremt az adott esetben. - Formája szerint lehet →egyedi határozat, →egyedi parancs vagy →leirat (vö. 35.k.). Tartalma szerint lehet →kiváltság, felmentés v. egyéb intézkedés (pl. hivatal betöltése, megbízás, engedély v. tilalom, jogvita eldöntése). - Értelmezése. Az ~t a szavak sajátos jelentésének és az ált. szóhasználatnak megfelelően kell értelmezni. Kétség esetén azok az intézkedések, melyek perre vonatkoznak, →büntetés kilátásba helyezésével v. kiszabásával kapcsolatosak, valamely személy jogait korlátozzák, mások szerzett jogait sértik, v. a törv-nyel szemben magánszemélyek javára intézkednek, szorosan értelmezendők (vö. 9.§ 2.b), a többiek tágan (36.k. 1.§). Az ~t nem szabad kiterjeszteni a benne megjelölteken kívül más esetekre (36.k. 2.§). Ez ugyanis már nem tág értelmezés, hanem újabb intézkedést kíván a kibocsátó hatóság részéről. - Kiadási formája. Az ~ a végrehajtás szempontjából kiadható közvetlen formában (forma gratiosa), ha a kibocsátó szerv az intézkedést közvetlenül az érintettnek adja; és közvetítést igénylő formában (forma commissoria), ha a kibocsátó valaki másnak (végrehajtó) a közvetítését veszi igénybe. A közvetítőnek adott megbízás szólhat pusztán a végrehajtásra (kézbesítés, foganatosítás), önálló döntési lehetőség nélkül. Ilyenkor szükségképpeni végrehajtóról (executor necessarius) szokás beszélni (vö. pl. 41.k.). De szólhat a felhatalmazás önálló döntésre is, a végrehajtó tehát belátása szerint meghozhatja v. megtagadhatja az intézkedést. Az ilyen végrehajtót szabad végrehajtónak (executor voluntarius) nevezzük (vö. pl. 70.k.). - Külalakja szerint a →külső fórumon jogi hatást elérni hivatott ~t írásba kell foglalni, hogy bizonyítható legyen. Ha közvetítést igénylő formában adták ki, ugyanezt kell tenni a végrehajtást kimondó intézkedéssel is (37.k.). - Érvényessége. Az ~ hatálytalan, ha sérti más szerzett jogát, v. ellentétes a törvénnyel, ill. a jogszokással, kivéve, ha az illetékes hatóság ezeket kifejezetten módosító záradékot fűzött hozzá (38.k.). Az illetékes hatóság nem minden olyan közig. szerv, amely ált. intézkedést hozhat az illető személy számára, hanem az a szerv, amely az adott törv., szokás, szerzett jog ellenében is jogosult erre. A törv-nyel való ellenkezést kifejezetten lehetővé tevő záradéknak számít pl., ha az intézkedésből kitűnik, hogy fölmentésről van szó. Az ~ érvényét veszti, ha az illetékes hatóság másik közig. intézkedéssel kifejezetten v. hallgatólagosan visszavonja. A visszavonó intézkedés attól kezdve fejti ki hatását, hogy magát az érintettet értesítették róla (47.k.). - Végrehajtása. Az ~ végrehajtója csak akkor tesz érvényesen eleget feladatának, ha már megkapta az írást, és meggyőződött annak hitelességéről és épségéről, v. ha az intézkedést kiadó hatóságtól már előzőleg értesítést kapott róla (40.k.). Nem tagadhatja meg az ~ végrehajtását, hacsak nem nyilvánvaló, hogy az intézkedés semmis (pl. mert hiányoznak az érvénytelenség terhe alatt kikötött feltételek; mert törvénytelen v. illetéktelen szervtől származik, 35.k.) v. más súlyos okból tarthatatlan (pl. súlyosan méltánytalan), v. ha az intézkedésben magában a megengedettséghez megkívánt föltételek nem teljesültek, v. ha a végrehajtás nem látszik helyénvalónak (pl. botrányt okozna). Mindezekben az esetekben a végrehajtónak azonnal értesítenie kell az intézkedést kibocsátó hatóságot (41.k.). A végrehajtónak a megbízásban előírtaknak megfelelően kell eljárnia. Ha az iratban kikötött lényeges föltételeket v. a lényeges eljárási formát nem tartja meg, érvénytelen a végrehajtás (42.k.). E.P.

Erdő 1991:83.