Magyar Katolikus Lexikon > E > ediktum


ediktum, edictum (a lat. edico, 'közhírré tenni' szóból): írásba foglalt és kihirdetett rendelet. - 1. A Szentírásban Iz 10,1: a próf. gonosz törv-eket említ, melyeket Júda kir-ának parancsára vsz. kőbe véstek. Az ÓSz későbbi kv-ei (Dán, Ezd, Eszt) ismételten említenek ~okat, mert a perzsa birod-ban fontos szerepet töltöttek be. A perzsa kir. ~ai visszavonhatatlanok voltak (Ezd 6,11; Eszt 8,8; Dán 6,8), más forrásokból erre nincsenek adatok. Az ÚSz-ben Augustus cs. népszámlálási ~a szerepel (Lk 2,1). - 2. Az ókori rómaiaknál hatósági személy rendelete v. hirdetése, melyet →albumra írva tettek közzé. Fontosak voltak a hivatalba lépéskor kiadott ~ok, melyek a kibocsátó személy hivatalos eljárásának alapelveit közölték, s gyakran a következő tisztviselő is átvette. A praetori ~ok idővel törvényerőre emelkedtek. A cs-ok is bocsátottak ki ~okat. →keresztényüldözés - 3. Mo-on uralkodótól v. államfőtől kibocsátott rendelet (pl. II. Rákóczi Ferenc katonai törvénykv-e az Edictum Universale), továbbá idéző, határidőt elrendelő levél. Az edictum valvale 'ajtóra szögezett idézés'. **