ebioniták (a héb. ebionim, 'szegények' szóból): 1. Az Ósz-ben jámbor  szegények  (Zsolt 25,9; 68,11). - 2. zsidókeresztény szekta.  Kr. u. 66-67: a Jordán K-i partjára, Pellába menekült ker-ekből alakult Jeruzsálem pusztulása után (→zsidó háború). Az ~ név. vsz. utalás a →hegyi beszéd szegényeire is (vö. Mt 5-6). Írásaik (pl. az ebionita evangélium) csak töredékesen maradtak meg. - Tanaikról főleg Szt Ireneus, Tertullianus, Origenész és Hippolütosz tájékoztat. Tagadták Krisztusban a Fiú öröktől való létét és szűzi születését; az üdvösséghez szükségesnek tartották a mózesi törv. követését és a vasárnap mellett megülték a szombatot is. Szt Pál leveleit nem fogadták el kánoninak, de használtak egy „hamis részektől megszabadított” Pentateuchust és egy átdolgozott Máté-evang-ot. Szoros kapcsolatban álltak a kumráni →esszénusokkal, akiknek 70 u. megmaradt tagjai vsz. az ~ba olvadtak be. A későbbi ker. teol-ra nem, az →iszlámra viszont erős hatással voltak. **

Pallas V:659. - Shoeps, H. J.: Theologie u. Geschichte d. Judenchristentums. 1949. - LThK III:633.