Magyar Katolikus Lexikon > E > Ezekiel


Ezekiel (Kr. e. 7. sz.-vsz. Bábel, Kr. e. 6. sz.): próféta, a →nagypróféták egyike. - Buzi fia, nős, vsz. pap. Kr. e. 597: Nebukadnezár Jojachin kir-lyal együtt Babilonba hurcolta. Kr. e. 593: látomásában próf. meghívást kapott: győzze meg a száműzötteket, hogy akik Jeruzsálemben visszamaradtak, azok Isten büntető ítélete alá estek; Jeruzsálem elpusztult, lakóit elűzték. Ennek a beszédek, tanítások, fenyegetések és jelképes cselekmények (Ez 1-24) formájában előadott üzenetnek a központjában Jeruzsálem romlása áll. Jeruzsálem nem akar megtérni, ezért Jahve megbünteti, közel a vég. Jeremiás uezt hirdette Jeruzsálemben, de míg Jeremiás megtérést hirdetett, ~ föltartóztathatatlannak látta Isten büntetését. Miután Kr. e. 587: Nebukadnezár elfoglalta Jeruzsálemet, ~ jövendölései beteljesedtek. A száműzöttek, akiknek a száma jelentősen megnőtt, nagyobb megértést tanúsítottak Isten szándékai iránt, aki még mindig választott népének tekintette Izr-t. 14 esztendeig hirdette, hogy most is szabadulnia kell népének a fogságból s az orsz-ot újra föl kell építenie. Élete további folyásáról nincsenek megbízható adataink, nem számítva azt az utasítást, amelyet 2 évvel később kapott ~, és amely inkább csak a próf. személyét érintette (29,17-21). Pszeudo-Epiphaniosz egy megjegyzése szerint egy fogolytársa megölte. - Újabban némelyek föltételezik, hogy ~ részben Jeruzsálemben (Kr. e. 587-ig), részben Bábelben működött. Jeruzsálemben ennek romlását hirdette, Bábelben viszont már a közelgő szabadulást, üdvösséget, fölvázolva az új kultuszt is. - Néhány vitatható adalékot nem tekintve - pl. felesége hirtelen halála (24,18) - a sorsáról nincsenek adataink. - Ikgr. Az Ez 44,1 látomása a zárt kapuról a kk. egyik legkedveltebb →Mária-szimbóluma volt. Emiatt a katedrális-szobrászatban a →kispróféták élén szokták ábrázolni. Képciklusok láthatók a dura-europoszi zsinagógában (Farfa biblia, Vat. Kvtár). Életének jelenetei közül a kv-tekercs lenyelését, hajának levágását és főként az 5. sz. óta ismert →Maiestas Domini látomást a 4 élőlénnyel, melyekből később az evang. jelképek alakultak, ábrázolták (Szaloniki, apszismozaik, 5. sz.; Raffaello, 1510). Gyakori téma a csontmező és a föltámadt holtak (Dura-Europosz, zsinagóga; óker. szarkofágok; Tintoretto). A megnyíló sírok és újjáéledő holtak motívuma az utolsó ítélet képein is megjelenik (Luca Signorelli, Orvieto, Dóm, 1499). - Ü.: ápr. 1., K-en jún. 19, júl. 21, 23.. Attrib-a: látomása alapján a szárnyas kerék (Amiens, katedrális, St. Firmin-kapu, 13. sz.). **

Kirschbaum VI:214. -  Sachs 1980:173. - BL:415.

új

Ezekiel, Moreno y Díaz, Szt, OESA (Alfaro, Navarra, Spo., 1848. ápr. 10.-Monteagudo, Navarra, 1906. aug. 19.): misszionárius, püspök. - Apja szegény szabómester volt, Ezekiel harmadik gyermekként született. Kicsi korában hallotta a Fülöp-szigeteken misszionáló ágostonosok csodálatos töréneteit, és felébredt szivében a vágy, hogy ő is misszion. legyen. Előbb a bátyja, Euszták, majd 1864: Monteagudóban maga is belépett a r-be, ahol a Rózsafüzér Kirnőjéről nev. Ezekiel nevet kapta. 1855. IX. 21: fog-at tett. 1866-tól a  marciallai konventben tanulta a teol-t. 1869: 17 rendtársával indult a Fülöp-szk-re. 1870. II. 10: érkeztek Manilába, ahol 1871. VI. 3: pappá szent., és a bátyja mellé, Mindoro szigetére küldték. Felkészültségét és lelkesedését látva elöljárói 1872: misszionáriusnak és tábori lelkésznek nevezték ki egy spanyol csapat mellé, amely a Palawan szigetre tartott. A katonák körében és a pogány szigetlakók között egyformán eredményesen tevékenykedett, de egy lázas betegség viszakényszerítette Manilába. Amint fölépült, Calapan plnosa és a Mindoro szigeten dolgozó ágostonosok tartományfőnök-helyettese lett. 1786: két további sziget plnosa, 1880: a manilai konvent hitszónoka és plnos. A rendtartományi kápt. 1885: kinevezte a montegaudói konvent priorjává, ahol a fiatal misszion-ok képzése folyt. Visszatért Spo-ba és minden erejével próbálta átadni 15 éves tapasztalait a növendékeknek. 3 éves megbízatása lejárta után önként jelentkezett kolumbiai misszióba, hogy újraindítsa az ágostonosok tevékenységét. Kinevezték a missziós csoport vezetőjévé, és 1888 végén 6 társával tengerre szálltak. 1889. II. 2: érkeztek Bogotába. Első dolga a rendházak fegyelmének helyreállítása volt, mert tudta, hogy eredményes missziós munkát csak életszentségre törekvő misszion-ok végezhetnek. Újra életre akarta kelteni az ágostonosok régi missziós telepeit Casanaréban. Ezért szamárháton hihetetlen nagy területeket járt be, hegyeken, mocsarakon folyókon át. 1893: a pápa kinevezte Casanara ap. vikáriusává, 1894. V: pp-ké szent. Mint missziós pp. szerette volna befejezni életét, de 1895: Pasto (D-Kolumbia) mpp-e lett. Amikor a kinevezés hírét vette, felsóhajtott: „Hát nem vagyok méltó miszionáriusként szenvedni az én Uramért?” Egyhm-jében minden eddiginél keményebb próbatétek várták: rágalmak, félreértések, gyűlölködés, még rendtársai is ellene fordultak. A hitet és katolicizmust kitartóan védte, de olyan tűrhetetlen támadások érték személyét, hogy 1898: amikor ad limina látogatást tett XIII. Leó p-nál, benyújtotta lemondását. A pápa nem fogadta el. Visszatérve Pastóba újra támadások pergőtüzébe került, és polgárháború tört ki. 1905: szenvedései betetőzéseként rosszindulatú daganat támadt az orrán. XII: visszatért Spo-ba gyógykezelésre. A műtétet érzéstelenítés nélkül szenvedte végig. Montegaudóban, a Szűzanya kegyhelyén akart meghalni. - VI. Pál p 1975. XI. 1: b-gá, II. János Pál p. 1992. X. 11: Santo Domingóban sztté avatta.  **