Erazmus, Szt (†303 k.): püspök, vértanú. - Formia (Itália) pp-e volt, vsz. Diocletianus alatt lett vt. Legendája szerint Antiochiában (Szíria) született, pp-ké szent., s az üldözés idején 7 é. a Libanon-hg. egy barlangjában rejtőzött. Visszatért Antiochiába, elfogták, megkínozták, de csodálatosan kiszabadult börtönéből. Illiricumba ment, ahol sokakat megtérített. Maximianus cs. elfogatta, Sirmiumba vitette, ahol ismét sokakat megtérített. Kegyetlenül megkínozták, a börtönből Szt Mihály főangyal kiszabadította és Formiába vitte, ahol 7 nap múlva meghalt. 842: mikor a szaracénok földúlták Formiát, ereklyéit Gaetába menekítették. - Ü.: jún. 2. - Olo., Spo., Fro. és Port. tengerparti vidékén a tengerészek védősztjeként tiszt. Az esztergályosok és a bányászok védősztjének és az altesti bántalmak ellen segítő sztnek tekintik. - Ikgr. A →tizennégy segítőszent egyike. A 15-16. sz: gyakran ábrázolták, mindig ppi ornátusban. M. Grünewald képén (München, Képtár, 1520) Brandenburgi Albrecht bíb. vonásait viseli magán, aki ~ ereklyéit Halléba vitette. Kínzásának ritkább jelenete Poussintől (Róma, Pinacoteca Vaticana, 1629). - Attrib-ai: csörlő felcsavart horgonykötéllel (a szárazföld belsejében úgy értelmezték, mint a testéből kitépett zsigereket), ár v. szegek (a körme alá verték), ritkán katlan, csontváz, belek, kv., bot és tűk. - Neve már a Pray-kódex misenaptárában föltűnik. Az egész m. kk-ban számon tartották, mégsem tartozik a nagy hírű hazai sztek közé. Kódexeink nem szólnak róla. Régi tisztességét a szórványosan máig felbukkanó keresztnév, továbbá a belőle képzett családnevek mégis tanúsítják. Mikesy Sándor szerint ide tartozik a Rézmán, Rázmán, Rásó, Rázsó, Rezső név. A gyöngyöspatai öregassz-ok bélfájáskor 'Erámus'-t máig segítségül hívják. Alig lehet vitás a kultusz ném. eredete és jellege. Legendáját Abrudbánya és Segesvár 15. sz-beli freskói szemléltetik. Falképét látjuk Csetnek egyh-ában is. A bártfai Szt Egyed tp-ban gótikus faszoborral külön oltár áll ~ tiszt-ére (1505). Föltűnik még Bártfa (Mager Veronika oltára, 1489), Esztergom (Ker. Múz., 1494), Dubrava (Liptó, 1510), Jánosrét (1476), Kassa (1440, 1470), Kisszeben (1500, 1520), Malompatak (1500), Nagylomnic (1500), Szepeshely (1470), Zsegra (1500) szárnyasoltárain, többször Miklós társaságában. Oltára volt Sopronban (Szentlélek-kpna, 1439), Pozsonyban (Márton-tp., 1439). - ~nak egyetlen késő barokk hazai titulusát ismerjük, 1783: Sándorfalu tp-a Károlyi Antal kegyúrnak nyilván betegségében tett fogadalmából épült. Oltára van a nagykanizsai ferences tp-ban (18. sz.). **

LThK III:955. - Kirschbaum VI:156. - BS IV:1288. - Bálint I:430. - Sachs 1980:117.