Magyar Katolikus Lexikon > E > Enyere


Enyere (Zala vm.): egykori pálos monostor. - 1279: Enuruch. 1339: Tamás, János és Péter enyerei nemesek a Bold. Szűz tiszt. kpnát építettek, majd a pálos remetéknek adták. Eltartásukra 2 jobbágytelket, szántót, kaszálót, legelőt és erdőt adományoztak a közelben. ~ falu ma már nem létezik, a mai Óhíd községtől Ny-ra feküdt. A monostor a Marcalba torkolló Enyere-patak forrásfője fölött a Barátoki dűlő szőlővel beültetett helyén állott. 1358: cserével 40 hold szántóföldet szereztek, így szántóföldjük a monostor körül 70 holdra növekedett. ~n 2 szőlő bortermésének hatodrészét már az alapítástól kezdve élvezték, 1410: egy özvegy a szomszédos Türjén hagyott rájuk szőlőt. 1455: Marczali Jánostól megkapták a lakatlan Nyavalyád birtokot É-ra, Hetyefő szomszédságában. 1467: az ~i plnos szőlőjéről javukra végrendelkezett. 1471: a Marcal vizén Kisvásárhelynél malmot kaptak, 1524: Karmacs mellett Keresztúron szőlőket és rétet. A közeli Sümeg várát 1562: a törökök bevették, legkésőbb ekkor elhagyták klastromukat. 1578: a generális perjel bérbe adta jószágaival együtt. 1786: még láthatók voltak a monostor düledező falai, ma már az alapfalak sem ismerhetők föl. Okl-einek egy része fönnmaradt. H.F.

MRTp III:178. - DAP I:135.