🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Emigdius
következő 🡲

Emigdius, Szt (Trier, Gallia, 250 k.-Ascoli Piceno, Közép-Itália, 303): püspök, vértanú. - Pogány családban született. Szülei akarata ellenére megkeresztelkedett, majd Milánóba menekült, ahol társaival, Euplusszal, Germanusszal és Valentinusszal Maternus pp. pappá szent. Később Rómában a p. pp-ké szent. és Ascoliba küldte. Sokan tértek meg ppsége idején. 303: lefejezték. - 1703: Ascoli ~ közbenjárására menekült meg a földrengés pusztításától, tiszt-e ezután az itáliai városokban elterjedt. Mo-on 1763: a komáromi földrengés idején, de máskor is kérték oltalmát. - Egy barokk fametszeten díszmagyarba öltözött térdelő alakok könyörögnek hozzá: „Dicsőséges Szt Emid, imádkozzál érettünk. Föld romláskor el-ne hadgy, szóllj Istennél mellettünk.” A Rítus Kongregáció a gyakori földrengések távoltartása céljából 1835: a rozsnyói egyhm. részére X. 15. napjára engedélyezte ~ kultuszát és zsolozsmáját. A szt tiszt-ének paraszti utókoráról nincs tudomásunk. - Ü: aug. 5., Mo-on aug. 9. 88

Bálint II:167. - BS IV:1172.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.