Magyar Katolikus Lexikon > E > Egyház egysége


Egyház egysége: a Krisztus által alapított →Egyház ismertetőjegye (→Egyház szentsége, →Egyház katolicitása, →Egyház apostolisága). - Krisztus főpapi imájában kérte, hogy követőit termfölötti egység hassa át: egység az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben (Jn 17,21). Az üdvtört. végső egysége akkor alakul ki, ha Isten lesz minden mindenben (1Kor 15,28). Az Egyh. ennek a végső egységnek az elővételezését hordozza mint kegyelmi adományt és mint feladatot. Tehát már jelen van, de rejtve, azért külső megvalósulásán fáradozni kell. Az egységnek megvannak a külső eszközei, és azok is Krisztustól származnak, s Ő gondoskodik hatékonyságukról. A maradandó Egyh. állandó tanúskodás arról, hogy Krisztust az Atya küldte (Jn 17,21). Az egység formáit már elénk rajzolja az ApCsel 2,42: a jeruzsálemi hívők kitartottak az ap. tanításban, a testvéri közösségben, a kenyértörés közösségében és az imádságban, vagyis megvolt a hit egysége, a kultusz egysége és az életközösség egysége. Azóta is e 3 szempontot vesszük alapul. - 1. A hit egysége abból következik, hogy az Egyh. a Krisztusban hívők közössége. A hit több, mint bizonyos tételek elfogadása. Az ember kitárul Isten termfölötti közeledése előtt, Benne keresi életének célját, elismeri Őt urának és kiszolgáltatja magát Neki. Az egyéni hit lehet tökéletlen, formátlan, de az egyh. közösség hozzásegíti ahhoz, hogy a szeretetben tökéletesedjék. A hit lényeges alkotóelem az Egyh-ban. Az egyh. szervezet az élő hit szolgálatában áll, s a sztségek is föltételezik a hitet. A hit által a tagoknak ugyanaz a nézete, ugyanazzal a reménnyel tekintenek Istenre, és Miatta tartják egymást testvérnek. Amellett a hit az egység külső tényezője is, mert a jelen üdvrendben a külső közvetítés struktúráját is meghatározza. A kinyilatkoztatást a hívők nem külön-külön kapják, hanem az egyh. közösség és a tanítóhiv. közvetítésével. Így a hitnek megvan a szabálya, ellenőrzése és kifejtése. Ez a közös hit kinyilvánul az istentiszt-ben, a sztségekben és az állandó tanításban. Az Egyh. a megkereszteltek közössége, s a Szentlélek is elsősorban a közös hiten keresztül élteti az Egyh-at. - 2. A kultusz egysége azért követelmény, mert a hit kultikus viszonyt teremt köztünk és Isten között. A kultusznak áldozati jellege van, hiszen az emberi hódolat és odaadás fejeződik ki benne. Az egyh. kultusz amellett látható módon Krisztus köré csoportosul, s az Ő lelkületével kell azt végbevinni. Ebben már benne van a kultusz lényegi egysége. A kultusz elemei a sztségek, amelyek a megváltás kegyelmeit közlik. Mivel a sztség külső, testi jel, azért jelképezi és létrehozza a szenvedő és megdicsőült Krisztussal, a kegyelem forrásával való eleven kapcsolatot. Ugyanakkor Krisztus titkának hordozójává tesz, s így az egységet a termfölötti lét síkján valósítja meg, nem pedig csak valamilyen szoc. elv v. a személyhez való kötődés alapján. Különösen érvényes ez az →Eucharisztiára. Itt a jel az étkezés, az asztalközösség, a kegyelmi tartalom pedig az isteni életközlés. Ezért az Euch. kimondottan az egység szentsége. Hatását a benne levő termfölötti valóságból kiindulva kell megítélni. A szenvedett és föltámadt Krisztus van jelen benne, mint a húsvéti misztérium hordozója. A vele járó egyesülés jelzi az áldozattá válást, s egyúttal táplálja a testvériséget, az összetartozás tudatát. Amennyiben pedig bensőleg is megszentel, orvoslást nyújt a széthúzó erők ellen. - 3. Krisztus gondolt a közösségi élet egységére is a szeretetben. Minden közösség megkívánja, hogy tagjai egy irányba tekintsenek, és uazokat az értékeket valósítsák meg. Itt az egység forrása az Atya, aki Krisztusban kinyilvánította szeretetét. A termfölötti szeretetet Ő maga oltja belénk a Szentlélek kiárasztásával (Róm 5,5). Ez a szeretet igazi egyesítő erő, amely elsősorban Istenre és az Ő kedvéért egymásra irányul. De a szeretet egyúttal szolgálat is, mint ahogy Krisztus is a szolgáló szeretet programjával jött. A szervezett Egyh. azért osztogatja a különböző megbízatásokat és kegyelmeket, hogy egymásnak hasznára legyünk, és építsük az ő titokzatos testét (Ef 4,12).

Az Egyh. kegyelmi struktúrája föltételezi a szeretetközösséget. Akik Krisztus kegyelméből a Szentlélek által az Atya gyermekei lettek, azoknak kifelé is igazolniuk kell az egybetartozást. A hiv-nak és a szervezetnek azt kell elősegíteni, hogy a tagokban több legyen a megértés és együttműködés. De a kegyelem nem semmisíti meg a személyt, hanem képesít az igazságosságra és a szeretetre. Az egyes hagyományok, szert-ok, teol. irányok különbözősége nem akadályozza az egységet. A test hasonlata ilyen gazdagsággal valósul meg az Egyh-ban. A részegyházaknak azonban úgy kell viselkedniük, mint az egyetemes Egyh. részeinek. Hitüket az egész Egyh. hite irányítja, és annak erkölcstanához kell igazodniuk. Kormányzásuk is alá van vetve az egyetemes Egyh. kormányzásának. Különben a kormányzat egysége is lényegében a közös hitnek és a kegyelmi rendnek a kifejezése. Az egyh. tanítóhiv., továbbá a papi és pásztori hatalom nem más, mint Krisztus egyetlen hatalmának és kegyelmének helyettesítője és közvetítő realizálása. A részegyházak között a javak kicserélése is az egyetemes Egyh. gondja. Csak így biztosítható, hogy az Egyh. életközösség (koinonia) maradjon, nem pedig részek szöv-e v. csoportosulása. A tört. folyamán az egység mindig megvolt, de feladat is maradt. Az emberi gyöngeség miatt ki volt téve megterhelésnek. Már a 4. sz. óta megkülönböztették a hit egységétől való eltérést, az →eretnekséget, és a kormányzati egységgel való szembenállítást, a →szakadárságot (skizma). Az ~ az emberi nem végső egységére irányul, és soha nincs lezárva. A teljes megvalósulás csak az örök életben következik be (Ef 1,10). A szeretetben való egység az emberi term. legmélyebb igénye, de ő maga hordozza a széthúzó erőket is. A nyelv, a fajiság, a hatalmi és gazd. törekvések, a szegények és gazdagok, az alárendeltek és vezetők szembenállása állandó tört. kísérője az Egyh. életének. De olyan egységet mindig tükröz kifelé is, amely igazolja a belső kegyelmi egység jelenlétét. G.F.

MS IV/1:368. - RK 1993:748.