Magyar Katolikus Lexikon > E > Edom


Edom (héb. 'vöröses'): 1. Ézsau mellékneve (Ter 25,30-31; 36,8-19), mely azzal a „vörös étellel” hozható kapcsolatba, amelyért eladta elsöszülöttségi jogát Jákobnak (25,29-34). - 2. az →edomiták országa a Holt-tengert és az Akabai-öbölt összekötő Araba árok két oldalán. Kr. e. 14-13. sz: foglalták el. A hellénista korban →Idumea. **

BL:271.