Magyar Katolikus Lexikon > E > Eck


Eck, Johannes, Maier, Mayer (Egg v. Eck an der Günz, Svábföld, 1486. nov. 13.-Ingolstadt, 1543. febr. 10.): hitvitázó. - Teol. tanulm-ait 1501. X: Kölnben, 1502. VI: Freiburgban folytatta. A fil-ban a via modernát követte. Teol. tanítómestere a nominalista J. Sutter volt. 1508: pappá szent. 1510: a teol. dr-a. Ingolstadtban, ahová a humanista K. Peutinger ajánlotta, kezdte teol. tanári munkáját. Peutinger ismertette meg 1513 k. Fugger Jakabbal. Lutherrel ellentétben előadásokkal, szakvéleményekkel és vitákkal küzdött az Egyh. hagyományos kamatszedési tilalma ellen. Javasolta (különösen 1515: Bolognában) az 5%-os kamatot. E vita - mely önmagában jelentéktelen esemény ~ munkásságában - azt a látszatot keltette, mintha ~ az augsburgi tőkések szolg-ában állna. Ezzel kezdődött a gyanúsítás is, hogy a Fuggerek zsoldosaként ~ indította volna meg a pert Luther ellen Rómában. ~ első önálló teol. műve a kegyelemről és az előre rendelésről, a Chrysopassus a régebbi ferences isk. hatását mutatja. Hasonló álláspontot foglalt el az ingolstadti előadásokat kiegészítő írásaiban és 1516-20: a Petrus Hispanus (XXI. János) Logikájához, valamint az Arisztotelész Dialektikájához és Fizikájához írtakban is. Ezekben a via antiqua és via moderna közötti álláspontot képviselte. Ebben az időszakban a Szentírással, Szt Ágostonnal, az areopagitákkal és más újplatonikusokkal foglalkozott. Ezért sorozhatta ~et W. Pirkheimer Reuchlin Apologiájában Lutherrel együtt a humanista érzelmű teol-ok közé. ~ jó viszonyban volt a wittenbergaiakkal mindaddig, amíg azok kezébe nem került Annotationes seu Obeliscije, amelyet az eichstätti pp. használatára a bűnbocsánat tételeiről írt. Ez a munka sok éles hangú vitairat megszületéséhez és a lipcsei disputához vezetett. E vitában ~ világosan kifejtette, hogy Luther feladja az Egyh. álláspontját. Uezt a célt szolgálta De primatu Petri adversus Ludderum (Ingolstadt, 1520) c. munkája, melyet Rómában akkor mutatott be, amikor ott 1520. III-VII: Luther elítélése ügyében buzgólkodott. ~et és Aleandert bízták meg az Exsurge Domine bulla kihirdetésével. Ezért protonot. és nuncius c-et kapott. VI. Adorján és VII. Kelemen p-khoz írt emlékirataiban ostorozta a búcsúengedélyek és a javadalmak zavaros állapotát, követelte a reformátorok elleni küzdelmet és az Egyh. megújulását tart. és egyhm. zsin-okon, a teol. tud-ok előmozdításán és a lpászt. munka megjavításán át. A Melanchthon Loci communes (1521) munkájához elleniratként írt Enchiridion locorum communium adversus Ludderanos (Landshut, 1525) c. művében a vitás kérdésekhez a Szentírásból és az atyáktól bizonyítékokat felsorolva cáfolta meg a másik fél ellenvetéseit (90-nél több kiadást és ford-t ért meg). 1524 u. Zwinglivel is vitatkozott és részt vett a svájci vallási harcokban. A badeni disputa alkalmával az Eucharisztia-tant védelmezte. 1530: az augsburgi birod. gyűlés számára a 404 articulusban a lutheri tévedésekről tételes formában gyűjt-t állított össze. Az ágostai hitvallás cáfolásában döntő szerepe volt. Hasonlóan 1540: a Hagenauban, 1540-41: a Wormsban és Regensburgban folyó vallási megbeszéléseken. Az utóbbinál magatartása bizonytalan volt. Először részt vett az ún. regensburgi könyv megbeszélésein. Az Euch. tárgyalásánál azonban bebizonyosodott, hogy az unió kivihetetlen. Ettől kezdve ~ betegségére hivatkozva távol maradt. Vilmos bajor hg. kívánságára megírta az Annotationest. Ebben a regensburgi kv-et tévedései és középutas magatartása miatt elutasította. ~ az egyhpol-ban, a vitairatokban és disputákban küzdött a kat. hitért. A reformáció legismertebb, legeredményesebb és leggyűlöltebb ellenfeleinek egyike volt. Mint lpászt. és tanító magasabb egyh. javadalmakat is elutasított, csak hogy iskolamester maradhasson. Ingolstadtban előbb 1519: a St. Moritz, majd 1525-32, 1538-40: a Miasszonyunk plnosaként gyakran prédikált (egyedül Ingolstadtban 1525. XI. 1-1532. II. 2: 456-szor.) Amikor kiderült, hogy kat. prédikációs kv. hiánya miatt a plnosok prot. kv-eket használnak, Deutsche Predigten címmel 5 köt-es művet írt: az egyh. évhez (I-II. köt. Ingolstadt, 1530); a sztek ünnepeire (III. köt. Uo., 1531); a sztségekről (IV. köt. Augsburg, 1534) és a tízparancsolatról (V. köt. Ingolstadt, 1539). Vilmos hg. kívánságára 1537: ném. nyelvű Bibliát adott ki. - Teol-jában ~ nem megrögzött óskolasztikus és nem mindenképpen a régi szószólója, mint ahogy ált. bemutatják. A gazd. etikában és a teol-ban is igyekezett korszerű lenni; a pozitív teol. úttörői közé tartozik. Érdeme volt, hogy kora dogmatikai zavarosságával szemben egyértelműen megfogalmazta: Luther nem reformot, hanem forr-at jelent. **

LThK III:642.