🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > évszak
következő 🡲

évszak, évnegyedek: az →év szakaszai csillagászati és meteorológiai megfigyelés alapján. A mérsékelt égöv alatt →tavasz, →nyár, →ősz, →tél; a forró égöv alatt: nyár és tél. - A Szentírásban: az éghajlatból következően az ősidőkben Izr. fiai és a babilóniaiak csak 2 ~ot ismertek: a nyarat és a telet (vö. Ter 8,22; Zsolt 74,17; Iz 18,6; Zak 14,8). Az egyiptomiak a Nílus áradásához igazodva 3 részre (áradás, növekedés, aratás) osztották az évet; mindegyik 4 hónapig tartott. - A tél az esőzés és a hideg ideje volt (Jer 36,22), a nyár a szárazságé és a melegé; az 1. ~ban vetettek, a 2. ~ban arattak (vö. Jud 8,2; Iz 18,4). - Az évnek 2 ~ra tagolódása a Talmudban is megtalálható. Hogy az év 4 ~ra tagolódása a 2 napéjegyenlőségtől, a napfordulóktól függően nem volt ismeretlen - legalábbis a későbbi időben - a zsidóság előtt, az egyebek közt a kumráni szekta szabályzatából is kiviláglik (1QS 10,7: kaszálás ideje, nyári gyümölcsérés ideje, vetés ideje, fűsarjadás ideje), de a bét-alfai zsinagógában az állatöv ábrázolása is tanúsítja, melyen egy Niszán ~ (aratási idő, tavasz), egy Tammuz ~ (hőség, nyár), egy Tisri ~ (a vetés ideje, ősz) és egy Tebet ~ (hideg, tél) ábrázolása látható. Minthogy ezek az ~ok azokról a hónapokról kapták nevüket, amelyekbe a napéjegyenlőség v. a napfordulat esik, nyilvánvaló, hogy ez a felosztás nem Izr-ben keletkezett. - Szimbolikus értelemben az ~ a gyermek-, ifjú-, ffi- és öregkor képe. - Ikgr. →hónapképek - A m. népszokásban az ~ kezdő napjai az →évnegyedkezdő nap. - A lit-ban az ~hoz kötődött a →kántorböjt. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.