Magyar Katolikus Lexikon > E > érzés


érzés: lelki folyamat, melynek hatásai tudatosítás révén befolyásolhatók, de létrejötte kevéssé akaratlagos. Mivel a legmélyebb, legbelső lelki élmények körét foglalja magába, ezért csak nehezen ragadható meg. Nem azonos az érzékeléssel, az észleléssel, a képzelettel, a gondolkodással, a vágyakkal, a tudatos cselekvéssel, de mindezekkel érintkezik. Az ~ek kihathatnak az →érzékelésre és az →érzéki megismerésre (hangulatainknak megfelelően más-más színben láthatjuk a világot), emlékezetünkre, képzeletünkre, gondolkodásunkra. - Tartam alapján megkülönböztethetünk futó, átmeneti ~eket (→ellenszenv, →együttérzés), hosszú, tartós ~hullámzást, hangulatot és →szenvedélyeket. Utóbbiak a tárgyi tapasztalást is veszélyeztethetik. Eredetüket nézve különválaszthatjuk a konkrét tárgyak által kiváltott ~eket, s a külvilágtól függetleneket. Az első rendszerezés Aquinói Szt Tamás nevéhez fűződik (a passiókról szóló tanításban), korunkban W. Wundt, M. Scheler, Ph. Lersch próbálkozott az ~ek osztályozásával. **