Magyar Katolikus Lexikon > E > érdem


érdem (lat. meritum), érdemszerzés: szoros értelemben a személyt →erkölcsi cselekedeteiért megillető jog az elismerésre, jutalomra; tág értelemben a →jutalom. - A személy szabad tettei  (→cselekedet) és az →erkölcsi rend Szerzője között kapcsolat van. A Szentírás nem az ~, hanem a jutalom és a →megfizetés szót használja. A kinyilatkoztatáson végigvonul a tanítás, hogy az ember tettei alapján jutalmat v. →büntetést kap Istentől, aki a →jó cselekedetet nem hagyja jutalom nélkül (Iz 49,4; 61,8), s beteljesíti az ember →igazságosságba vetett reményét. De kifejezésre jut az is, hogy az ember nem tarthat igényt a visszafizetésre, mert abban mindig benne van Isten szabadsága és jósága. A fogság utáni zsidó törv-magyarázat jogi kapcsolatot látott Isten és az ember között: aki aprólékosan megtartja a törv-t, igényt tarthat a jutalomra. Ezt a jogszerűséget az ÚSz elveti, és kiemeli az ember teremtmény voltát: ha a szolgák mindent megtettek, akkor sem követelhetnek semmit (Lk 17,10). Isten azonban kinyilvánította atyai jóságát, és határozottan megígérte gyermekeinek a jutalmat. A teljes jutalom a →mennyország, ami meghalad minden tárgyi viszonzást. Pál ap. egészen világossá teszi a kegyelemből való jutalmazást azáltal, hogy a →megigazulást nem a mózesi törv. tetteinek, hanem Isten irgalmának és a Krisztusba vetett hitnek tulajdonítja. A megigazulás mindig ingyenes adomány, hiszen a bűnös ember nem tehet semmi olyat, amit Isten köteles volna elfogadni. Ezért senki sem dicsekedhet meghívásával és megigazulásával (Róm 4,2-5). Az ap. tanításban az is világos, hogy Isten mindenkit tettei alapján ítél meg. - Az ~re vonatkozó teol. reflexió Órigenésszel kezdődött, s már ő különbséget tett a természetes és a termfölötti ~ között és utalt arra, hogy az örök boldogság nem a →kölcsönös igazságosság érvényesülése, hanem mindig jutalom marad. - Szt Ágoston a pelagiánusokkal (→pelagianizmus) szemben fejtette ki, hogy az ~ milyen összefüggésben van a szabad akarattal, a megigazulással és a kegyelemmel. Az ő tanítását a későbbi teol. egészen átvette: Isten jósága akkora az ember iránt, hogy azt tudja be ~éül, ami az ő ajándéka (D 141, 810). A kegyelem nem homályosítja el a szabad akaratot, hanem inkább növeli. - A skolasztika hajnalán →Petrus Lombardus a predesztináció és a kegyelem összefüggésében tárgyalta az ~et. A kiindulás az, hogy az örök élet mint jutalom teljesen termfölötti, azért csak a megigazult ember szerezhet rá ~et, vagyis ha már Isten fogadott gyermeke lett. - A skolasztika következetesen megkülönböztette az igazságosság (meritum de condigno) és a →méltányosság alapján szerzett ~et (meritum de congruo). A kegyelem állapotában levő ember az igazságosság alapján szerez ~eket, de csak azért, mert Isten már gyermekévé fogadta. A méltányossági ~et úgy magyarázták, hogy a még bűnben levő embernek a segítő kegyelemmel véghezvitt jótette is lehet előkészület a megigazulásra. Már Aqunói Szt Tamás leszögezte, hogy a szoros értelemben vett igazságosság alapján csak Krisztus tarthatott igényt az ~re, mert ő mint a Fiú állt szemben az Atyával. A többi ember csak általánosabb értelemben vett igazságosság alapján. Az is világos, hogy Isten független és szabad az emberi tettek jutalmazásában (példabeszéd a szőlőmunkásokról). - A reformáció azon a címen vetette el az ~ teol-ját, hogy az az evang-tól visszatért a törv. kétoldalúságához, ill. hogy az egyéni ~ ellentétben áll Krisztus egyetemes közvetítő működésével. Luther szerint az ember csak azáltal igazul meg, ha hiszi, hogy Isten betudja neki Jézus Krisztus ~eit. A megigazuláshoz ez a hit vezet, és a megigazulás csak abban áll, hogy Isten nem számítja be többé neki a bűnt (justus et peccator). - Az egyh. tanításban az emberi ~szerzés Krisztus kegyelme alapján megy végbe. Krisztus mint szőlőtő akarta, hogy a rajta levő vesszők gyümölcsöt teremjenek. Ő maga dicsőül meg azáltal, ha testének tagjai bővelkednek ilyen tettekben. Szeretete éppen abban mutatkozik meg, hogy nemcsak ajándékul adja saját ~eit, hanem hozzásegít, hogy mi azokat tudatosan elfogadva és fölhasználva egyre inkább hasonlóvá váljunk őhozzá. Így tudatosan is azzá leszünk, amivé ő tenni akar. Ő nemcsak üdvözíteni akarja az embert, hanem saját mértéke szerint naggyá tenni. - A fölhasznált kegyelmen kívül azonban az egyéni buzgóság foka és a szeretet tisztasága is belejátszik az ~szerzésbe. A →tökéletesség útja az, hogy tetteink egyre inkább hitből és szeretetből fakadjanak. Nem a tett fiz. valósága, nem is a beléje fektetett erő teszi tettünket kedvessé Isten előtt, hanem a gyermeki hódolat. Ettől kapja személyes és istentiszteleti jellegét. Kötelességteljesítésünk nem bérmunka. Isten előtt a lelkület számít, nem a külső látszat v. a teljesítmény. Ebből következik, hogy a súlyos bűn állapotában v. a helytelen szándékkal véghezvitt tett nem szerez ~et. De a gyermeki hódolatot is emberi mértékkel kell mérni. - Kifejezett hit nélkül is megigazulhat valaki a →vágykeresztség által, ha keresi az igazságot és követi lelkiismerete szavát. Ezekben is megnyilvánulhat a hódolat az "ismeretlen Isten előtt". A jutalom ígérete tehát mindenkire vonatkozik, aki megteszi, ami tőle telik. A rejtett kegyelem bennük is az egyetlen Megváltónak, Krisztusnak az ereje. G.F.

KL II:34. -  MS IV/1:721, 977. - KEK 2006-2011.