Magyar Katolikus Lexikon > E > élet forrása


élet forrása: a teremtett élet keletkezésére utaló képtípus (vö. Ter 2,6-7; Zsolt 35,10; Jel 21,6 stb.), általában forrás vizéből ivó →szarvas, →páva, madár stb. - Az egyhatyák értelmezése szerint az ~ból ivó állat a lélek üdvösség utáni szomját jelzi. A korai ábrázolásokon szarvasok isznak a Sion hegyéből eredő paradicsomi folyókból (Lateráni baz., apszismozaik, 5. sz.; S. Clemente, 1125 k.). Az óker. baz-k átriumában, melyet paradicsomnak is neveztek, a középen lévő szökőkútnak, ill. a ktorok kerengőjében lévő forrásházaknak ~ jelentése volt. A karoling és a 10. sz. ném. könyvfest-ben az ~ forrásház lett (Godescac, evangeliárium, 781-83); ezeken az ábrázolásokon a forrásház kerek tp., mely az ~t a sztsírral és a föltámadott Krisztussal mint az ~val hozza össze. 1200-tól gyakori a forrásházban a feszület, Krisztus vére mint az ~. A →Paradicsom-képeken a sztek körülveszik az ~t, v. angyalok vezetik oda őket. A 14. sz-ig gyakori, hogy a pünkösd-képeken az ~ a Szentlélek jelképe. **

Sachs 1980:236.