Magyar Katolikus Lexikon > E > éhínség


éhínség: nagyobb terület lakosainak →éhezése. Kísérői a járványok és az erkölcsi zűrzavar. - A Szentírás szerint →Egyiptomban gyakori volt, részben a szárazság, részben a Nílus áradásai miatt. Külön jelentősége van a Ter 41,54: említett ~nek, mely Kánaánt is sújtotta. Az egyiptomi források több szíriai-palesztinai ~et említenek (1Kir 17,1; 2Kir 6,25; 8,1); ezek a népek Egyiptomban kerestek segítséget. Ezt tette Ábrahám (Ter 12,10) és Jákob is (42,5; Zsolt 105,16), Izsáknak viszont megtiltotta az Úr, hogy Egyiptomba menjen (Ter 26,1). Az ugariti mitológiában is tükrözódik az ~től való rettegés; a róm. birod-ban Claudius idejében volt ~. - Mo. kedvező éghajlata, földjének termékenysége és a termőter-hez képest csekély lakossága miatt kevesebbet szenvedett ~ektől, mint Eu. más orsz-ai. Nagy ~et idézett elő 1241-42: a →tatárdúlás, de vannak adataink ~ekről az 1237, 1255, 1258, 1364, 1416, 1428, 1433, 1456, 1466, 1494, 1504, 1517, 1519. évekből is. A kk. ~ek ált. nem okoztak tömeges éhhalált, de az emberi szervezet legyengítésével segítették a járványok terjedését. ~ek a későbbi évszázadokban is előfordultak. Emlékezetes volt 1717,  1816-17: az erdélyi, s az 1742-, 1863-as ~ . - ~ek rossz termés esetén világszerte előfordultak a vasút föltalálásáig, mely lehetővé tette élelmiszer gyors szárazföldi szállítását. Ennek ellenére az ~ a →fejlődő országokban, főleg Afrikában ma is nagy probléma. →táplálkozás B.A.

Szabó István: A falurendszer kialakulása Mo-on (10-15. sz.) Bp., 1966.