Magyar Katolikus Lexikon > E > ég


ég, égboltozat, menny (lat. firmamentum): a Szentírásban a világ 'magasságbeli' része; átvitt értelemben a hívő ember reménye, mert Isten lakóhelye. - 1. Az ÓSz-ben a világ a földből és égből áll (Ter 2,4; Kiv 20,11; Jer 10,13; Zsolt 135,7). ~ az egész föld fölötti tér (Ter 1,2; 2,4; Zsolt 8,2.9; Jer 23,24; Mt 11,25), amit Isten teremtett (Ter 1,1; Zsolt 8,4, Péld 3,19). Az „Isten az ~ben ül a trónján (MTörv 4,39; 10,14; Zsolt 68,34) és a földet rendelte az ember lakóhelyéül” (Préd 5,1) kifejezés Isten fönségét és mindenüttvalóságát hirdeti (MTörv 10,14; Zsolt 2,4; 139,8; Sir 16,18). Isten az ~ből munkálja a földön az üdvösséget (Kiv 16,4; Zsolt 78,24; Mk 1,10; Jn 3,13). A mai ~ a földdel együtt elmúlik (Iz 13,13; Mt 24,29.35), s Isten majd új ~et és új földet teremt (Iz 65,17; Jel 21,1). Az ~ jelentheti Istent (Dán 4,23), és az üdvösség helyét (Bölcs 3,1-9). - 2. Az ÚSz átvette az ~ kettős jelentését: az ~ből, az Atyától (Mt 5,16; 6,9; 7,21) jön Isten Igéje és Lelke (Mt 3,17; Jn 1,32; 6,38; 12,28); Krisztus az ~ből jött (Jn 3,13), oda megy föl a föltámadás után, és onnan jön el ítélni (1Tesz 4,16; Mk 14,62). Az ~ az üdvösség javainak helye (Kol 1,5; Mt 5,12; Jel 21,2), ezért a ker-eknek az „odafönn valókat” kell keresniük (Kol 3,1). Az ~ben van a hazájuk (Fil 3,20; Zsid 13,14), ott van fölírva a nevük (Lk 10,20; Zsid 12,23). - Az elhunyt igazak az ~ben szemtől szembe látják Istent (1Tesz 5,10; 2Kor 13,4). Az ~ a →mennyország, a →beteljesedés és az →üdvösség  helye. **

Schütz 1993:59. - BL:278. - RK 1993:325.