Magyar Katolikus Lexikon > E > Ézsau


Ézsau (héb. 'nyers, szőrös'?): Izsák és Rebekka fia, →Jákob ikertestvére, bátyja. A Ter 25,19-26 leírja születése tört-ét (vö. Róm 9,10-13), a Ter 25,27-34 azt, hogyan adta el ~ →elsőszülöttsége jogát (vö. Zsid 12,16) Jákobnak, aki Izsák ~nak szánt áldását is megszerezte (Ter 27). Később a két testvér kibékült (32). A 36,1-19 (vö. 26,34) fölsorolja ~ utódait: Elifász, Reuel, Jeus, Jalam, Korach, akik edomita nemzetségek, törzsek élén álltak, s akiket nem Izr. leányai közül való asszonyok szültek (a fölsorolás nem teljesen egyértelmű, ill. nem következetes!). Az ~-Edom azonosítás sem áll szilárd alapon. Így érthető, hogy M. Noth későbbi belemagyarázásnak, ill. másodlagos kombinációnak tekinti. Valószínűbb, hogy ~ mint Izr. első vadásza áll szemben Jákobbal, az első pásztorral. Ennek ellenére az ~-Edom azonosítással maga a Ter is számolt, a fiatalabb Jákob kiválasztásának és az idősebb Edom elvetésének magyarázatául. Az emelkedett stílusban ~ Edomra utal (Jer 49,8-10; Abd 6.9.18; Mal 1,2-4). - Az ÚSz-ben Jákob kiválasztása és ~ elvetése jelképes értelemben szerepel (Róm 9,10-13) annak bemutatására, hogy Isten szabadon adja kegyelmét, azt sem születéshez, sem érdemhez nem köti. A Zsid 11,20 szerint Isten akarata szerint volt, hogy ~ elől Jákob megszerezte az apai áldást, és Izsák a hit példaképe volt; a 11,16-17 rabbinista fölfogást tükröz, amely szerint ~ „parázna és alantas lelkületű..., aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségét”. **

BL:418.